Ezúttal a Csokiban hétvégén rendezett Retro Video- és Kvarcjáték-kiállítás szervezőjével, Sakmannel beszélgettünk, de a régiségek mellett előkerültek geeknyelvészeti kérdések, megidéztük CoVboy szellemét, és szó esett az eBayen rendelés árnyoldaláról.
Ha szeretnél még leiratokat olvasni, További Checkpoint adás leiratokat itt találsz Amennyiben pedig pontatlanságot találsz valahol, kérlek jelezd! A leiratozáshoz használt hanganyag eredetileg az iddqd.blog.hu oldalon jelent meg.
Stöki: Most hétvégén lesz a kiváló Retro video- és kvarcjáték kiállítás. De mire ezt az adást megvágjuk, az már nem lesz hanem volt. Hiszen most 25.-e van és…
Grath: Mindenki jöjjön el!
Sakman: A következőre akkor…
Stöki: Erről fogunk Sakmannel beszélgetni. Sakman, milyen tanulságokat vontál le a hétvégi kiállításról?
Grath: Elégedett voltál a szervezéssel?
Sakman: Hát khhmm. A fránya eső ne esett volna ami állítólag majd fog esni…esett nem tudom.
Grath: A Csokonai Művelődési Központban volt, szóval a csokiban.
Stöki: Na akkor beszéljünk egy kicsit még erről, mert a csoki az valszeg több hallgatónak nincs meg . Én nem voltam ott, mert vidéken nőttem fel, László pedig túl fiatal ahhoz, hogy oda járt volna, elmondanád egy kicsit, hogy…
Sakman: Hát én meg megmondom őszintén, hogy én meg azért nem jártam oda mert nekem valahogy ez kimaradt. Volt egy akkora baráti társaság, ismerősök barátok akikkel ott megoldottuk ezt a warezelést. Nevezzünk annak, warezelést, copyzást és hát nem is voltunk elengedve annyira gépekkel. Volt Computer karácsony amire elmentem, illetve hát a jelenlegi páromat feleségemet is egyik komputer karácsonyon ismertem meg, aki a mai napig a csokonaiban dolgozik.
Stöki: Aaaaao
Sakman: Mondjuk azt, hogy volt értelme ekkora kockának lenni. Nekem is kimaradt ez a dolog, de elég sok youtubra feltöltögetett ilyen régi videót megnézegettem és hát tök jó hangulata volt ennek az egésznek. Az eredeti hosszabbítók többek között, amik úgy az asztalon végig voltak húzva elég vastag kábellel és másfél méterenként egy ilyen kettes elosztó, kis deszka rászögelve, látszik hogy ez egy régi gyártmány – ez a mai napig megvan és használják kiállításon ezeket a hosszabbítókat. Szóval ez ilyen 30 éves deszkára felszögelt retro bakelit valami. Úgyhogy ezek megmaradtak. – Biztonságos. – Tökéletesen jó. Figyi, ez még akkor készült jól. Tehát ezt nem egy napra készítették, meg egy fél évre, meg egy évre, hiszen 30 éves cuccok tökéletesen működnek.
Stöki: Tehát akkor főleg ilyen copy partyk mentek, játékcserélgetés annak idején?
Sakman: Igen, igen, igen. – Ott megalakult egy ilyen mikroklub, és akkor ott most nem tudom pontosan, hogy volt tagság, de voltak tagok, akik odavitték a gépüket tévével, monitorral, és különböző, hát akkor futottak a ZX gépek, a commodore gépek, magyar gépek ugyanúgy voltak, tehát az összes akkor a ’80-as években fellelhető gép ott volt. Baromi sok asztalsor, ki volt rakva, és csomó ember is ott mászkált, és valaki hozta a doboz lemezt, vagy a doboz kazettát, és akkor te figyelj, izé, megvan a Impossoble Mission első része, adok egy izét, Monty on the Runt, és akkor ment a nagy kopizás. Ennyi, és általában, bár nem tudom, sejtéseim szerint ezek általában ilyen kölcsönös alapon működtek, tehát adtam öt programot, akkor te is öt programot, fölmásolta, és örültünk és utána már személyesen is összejöttek emberek, tehát nagyjából így működött a dolog anno.
Stöki: És akkor a kiállítás helyszínéül már tudatosan ezt választottad, mert volt híre ennek.
Sakman: Hát ez adott dolog volt. Egyrészt 2005 környékén kezdtem el gyűjteni. Előtte is nekem volt azért, mert nyilvánvalóan volt egy-két gép, tehát szintén Spectrum, C64, ilyesmi volt otthon pár ilyen gép, de akkor kezdtem el, egy újságcikk alapján kattant be ez a dolog és akkor kezdtem el gyűjteni. Egy DVD Center nevezetű újság volt, akkor még létezett, és abban írogattam hardveres témákról. és a Nintendo DS, akkor jelent meg az a ronda formájú. És akkor bontotta a főszerkesztő kolléga, hogy hát akkor kéne ilyen kvarcjáték, és ilyen kétképernyősen nincs, tegyük be, és bekattant az egész. És onnantól kezdtem el vadul gyűjtögetni a dolgokat.
Emlékszem, a párom azt mondta, Szilvi, hogy annyi sok rahedli Ilyen vackom van már otthon, hogy ebből akár egy kiállítást is lehetne csinálni a művházban. Tehát ő ott dolgozott. Nyilván ezt csak fölvetette az igazgatónak, Tóth Lajosnak, akit mindnyájan ismerünk, hogy hát mi lenne akkor, ha… és azt mondta, “hogy hát jó. hát akkor hozzátok ide a sok retro vackot, azt majd meglátjuk, hogy mi lesz” és hát beesett párszáz ember.
Grath: Mikor volt az első?
Sakman: Hát kérlek szépen, hát most ez a hetedik, úgyhogy szépen vissza kell számolni 2008-ban, ugye? És hát az még tényleg, ott még kis kevéske cucc volt, meg kevés gép volt kirakva a játszósra, meg izé, de alapvetően ezt a stílust megtartottuk. Nem arról szól, hogy profin nézzünk ki, mint a playIT, vagy valami, hanem tényleg hozza a hangulatot, oda van hányva a gép, oda van hányva egy csomó kazetta vagy lemez, és akkor töltsük be a a izét commodorba, nem tudom, és akkor ott hogy is kell, ahogy kell. – Szóval ez erről szól.
Stöki: És mennyien hozzátok össze a kiállítási anyagot, mert nem egyedül vagy.
Sakman: Igen, tehát alapvetően az első néhány kiállításnál még azért nagyon számítottam barátokra, ismerősökre, akik szintén gyűjtők, és elég sok mindent hoztam tőlük vegyesen. Most már tényleg saját készletből nagyjából 90 százalékát ki tudom rakni a kiállításnak, de mindig vannak extra dolgok, amiket így kölcsön megkunyizok. Most például a Beregi Tomival beszéltem. Neki van egy Magnavox Odyssey-je, nem tudom, még Amerikából lőtte valami horror pénzért, és az pont, hogy vitrinbe, tehát, hogy nem, semmiképp se szabadon, úgyhogy az is ott lesz. Ugye, ez a legelső otthoni konzol 72-ben jelent meg. – Gyönyörű működik, hibátlan példány. – Nem tudom, hány példány játékkal, overlayekkel, ugye lehet a képernyőket ragasztani, és ez ki lesz állítva. Tehát ez tényleg Magyarországon nagyon kuriózum, egyrészt nem is lehetett Európan kapni, csak Amerikába, és tényleg egy ott is horror összegbe került, most már tényleg annyira drága, hogy 6-800 dollár. Egy tisztességes szett, sőt akár ezer is. Szóval lesz, mindig van valami új dolog.
Stöki: Volt, volt.
Sakman: Igen. – Mindig volt valami új dolog, és most is volt egy jó pár újdonság, majd kiderül, hogy hogy reagálnak, hogy mi lesz majd a feedback a látogatók irányából.
Grath: Ja, PlayIT-en is szoktatok kiállítani néhány gépet. Nekem ott az tetszik, hogy bejönnek PlayITre ilyen fiatal gyerekek, és rohadt jól elvannak ezekkel az ősi gépekkel, úgyhogy mindig vannak aki így –
Sakman: És ezt mindig kérdezik tőlem, hogy ki a célközönség, és hát én próbálom úgy belőni ezt a 40-es korosztályt.
Grath: Stöki felé mutogatott Sakman
Sakman: Nem feléd mutogattam, mert te szemtelenül fiatal vagy és Stöki meg NEM – Hasonlóan fényes, aktív korban lévő ember, mint én, mindegy, de lelkem mélyén még én 20 éves, 15 éves kis fiatal vagyok. Na és ugye mindig kérdezik, hogy ki a célközönség, és hát én mondom, hogy hát igazából az apukák, anyukák, akik mostanában ilyen tizenéves gyerekeik vannak, lennének a célközönség, de a kiállításokon is most nem csak a PlayIT, oda főleg azért a fiatalabbak járnak. A saját kiállításukon is az a tapasztalat, hogy odajönnek a szülők, és hozzák a tényleg ilyen akár 6-8-10 éves gyerekeket, és egyszerűen nem lehet lerobbantani mondjuk egy Super Marióról a 10 éves gyereket, és nem azért, mert kocka vagy függő gyerek, hanem tényleg olyan az egész megvalósítása a játéknak. Tehát az, amikor még nem az számított, hogy ilyen szuper 3d grafika. A hang meg ilyen pixel shader.
Grath: A Mario rohadt jól nézett ki akkoriban.
Sakman: Jól nézett ki, tehát ahhoz képest, amikor ez a vas megjelent, ez a bitang jól nézett ki, de a játékélmény. És ez az, amit ma már tényleg mondogathatjuk, meg lerágott csont, nem lehet már igazából sok újat kitalálni. Mit tudsz már kitalálni? Semmit. Tényleg oda kell vágni valami brutál grafikát, amitől a gamerek azt mondják, hogy hőőő és akkor azt mondják, hogy ez így jó, de ma már tényleg baromi nehéz jó újat és ötleteset és nagy játékélményt nyújtó valamit kitalálni. Ezek akkor hozták ezeket a dolgokat. Mondom, volt olyan, hogy 6-8 éves gyerekeket a pong elől nem tudtam lerobbantani, és ott nyomták, és tekergették a pótméretet, és ott szenvedtek a tőlük 30 évvel öregebb géppel is, és simán elvoltak vele negyed órát. Úgyhogy apuka jött, hogy menjünk már, mert izé, nem tudom, rá kell gyújtani. Tényleg alig bírták lerobbantani a kölyköket. Úgyhogy célközönség igazából mindenki. Meg egyrészt ismertessük is meg, hogy honnan indult ez az egész történet, ami most ott tart, hogy atom, PC, Playstation, egy Xbox van, WiiU, hát ez honnan indult, és hát akkor ezek mentek, és az embereket ez érdekeli, ez a dolog, hogy honnan indultunk. Szerintem.
Stöki: Mennyien szoktak menni egy ilyen hétvégén kiállításra?
Sakman: Általában ilyen változó, az első kettő az ilyen 300 körül volt, legutóbb olyan 6-700 fő körül volt, fizetős, nem fizetőssel együtt. Tehát igazság szerint messze nincs az az érdeklődés. Ami sok minden miatt lehet, mint mondjuk egy ilyen playIT-en, ahol beesik, tudom is én, 10-20 ezer ember. Más, tényleg más a történet. Általában, azért ez a mennyiség, ez annyi, hogy vannak olyan időszakok, amikor tényleg mozdulni alig lehet a teremben, és az összes gép előtt ülnek, és ketten várnak rá legalább. Minden egyes kiállított gépen meg lehet játszani. Tisztességes mennyiségű ember. Úgyhogy szeretnék egyszer majd egy ilyen 1000-1500 fő, de attól félek, hogy az már nagyon sok. Kinőttük a házat (Csokonai művház), ez most a mostani rendezvényen bizonyosodott be, fog bebizonyosodni, mert egyszerűen már nem, tehát nincs hely már azokra az ötletekre, amiket még meg akarunk csinálni. Illetve az a baj, hogy nagyon elszeparáltak a helyiségek a házon belül, és sokszor volt, hogy például a kisteremben, ahol a kvarcjátékok handheldek voltak kiállítva, oda baromi kevesen mentek át. Nem tudták, hogy van, vagy bementek a nagyterembe, belefeledkeztek, és oda elfelejtettek bemenni. Úgyhogy most oda más lesz lakva, oda más miatt kell majd bemenni.
Stöki: Nekem egyébként az tetszik nagyon ebben a rendezvényben, hogy a hangulatán kívül, hogy odamegyek, és tuti, hogy lesz ott egy-két ismerős, akit ezer éve láttam. Utoljára Vári Zolival ott találkoztam 5-6 éve. Talán a másodikon ugyanúgy a fekete nadrág, fekete póló, fekete cipő, fekete dzseki
Sakman: és az elmaradhatatlan kéztartás, ami úgy működik, megfogsz egy playstation controllert, és ez így pont beleillik így a kezébe.Tényleg megnézed a Vári Zolit, akkor így áll a keze. Ez valahogy megfigyelhető. Valahogy így rááll a keze a kontrollerre, és ő az abszolút kocka ilyen szempontból, hogy még a keze is úgy áll.
Grath: Emlékszem, amikor végigjátszotta a Grand Tourismot, de úgy, hogy az összes kocsit megnyitotta, és akkor tényleg pár hétig a kezében volt a controller.
Stöki: Hát egy elhivatott ember
Sakman: Abszolút
Grath: Igen
Stöki: Asszem ő volt, aki leírta az 576-ban, hogy impresszív külső nézeti kép, és aztán évekig ezzel szívatta Covboy, hogy ilyen hülyeséget, hogy lehet leírni.
Grath: Hát, szerintem nem ő volt egyedül, akit a Covboy egyébként egy képaláírás, vagy alcím, vagy felcím miatt – szivatott éveken át. “Tesókám”
Sakman: Kaptam én is eleget – “Tesókám”.
Sakman: … igen, leírtam a deja vut, és akkor közölte, hogy hát azt nem halljuk, azt látni kéne a deja vut, és nem hallani. Csak hát én egy zene részletre mondtam, és én nem tudtam, hogy ez konkrétan –
Grath: Audió, deja vu.
Sakman: Igen, audió, deja vu. És én ezt nem tudtam, hogy ez a szó, ez azt jelenti, hogy láttam már, tehát sose néztem meg, hogy mit jelent, és volt egy ilyen… az Xbox Classicon volt a Blinx nevezetű ez az idős porszívós macska, igen, zseniális, nagyon csíptem azt a játékot. És annak a zenéje ez a ’90-es évek ilyen Sonicos, szintipopos zenéje van, abszolút, hát japán a cég is, aki fejlesztette, Artoon. És a cikkben amit írtam az újságban, beleírtam, hogy ez ilyen deja vu érzés volt, és akkor persze odaírta a jó fikázást, hogy “te látod a hangot”? És akkor ugye –
Grath: Van aki látja
Sakman: és ránéztem, és akkor hú, ez tényleg ciki.
Stöki: Mert egyébként simán beleférhet ez abba, hogy a köznyelvben már olyan jelentős torzuláson ment át.
Sakman: Igen, ebbe keveredtem bele és
Grath: Nyelvészeti podcast adásunkat –
Stöki: Igen, most állíts le minket László
Sakman: Igen, igen. De ő ezt akkor is sarkalatosan odacsapott nekem, hogy nesze, hülye vagy. – Jó, hát ez van.
Stöki: Na hát, Covboy szellemét is megidéztük. Valószínűleg nem utoljára Checkpoint történetében.
Sakman: Talán majd személyesen is egyszer.
Stöki: Hát, érdemes. – Igen, remélem. Én nagyon örülnék neki, csak senki nem tud hozzá menni. Nincs elérhetőség. – Elérhetetlen. – És ha el is érnénk, akkor is valószínűleg nem állna kötélnek, mert ő –
Sakman: Hát ez a challenge accepted lenne ismételten.
Stöki: Jó, hát majd az ötvenedik adással megpróbáljuk.
Grath: Én megjegyeztem.
Stöki: Én kivágom.
Grath: Engem az érdekel, hogy mik a legérdekesebb hardverek? Általában azért azok, akik az IDDQD-t olvassák, vagy minket hallgatnak, ugye ismerik Spektrumot, a C64-et, a NEST meg a SNEST, hogy ezeken kívül milyen érdekesebb, ritkább, Európában nem nagyon ismert hardvereket tudtál beszerezni, összegyűjteni.
Sakman: Azért a gyűjtemény nagy része azért az itthon is fellelhető dolgokból áll össze. Szerencsére van egy ismerősöm, egy barátom, aki kint él Japánban. Ő tőle most is kaptam egy szép nagy pakkot, abban elég érdekes dolgok voltak. Rendszeresen hazalátogat évente egyszer-egyszer, és akkor mindig küld vagy hoz nekem valamit. Most is kaptam egy első kiadású Saturnt, ez az arany dobozost, úgyhogy ez is egy szép darab. Hozott egy-két ilyen extra Super Famicomot például, ami úgy néz ki, mint egy Super Nintendo, csak az van ráírva, hogy Super Famicom.
Ja, a másik, tehát Japánban feladta, és négy nap múlva Magyarországon hozta a futár. Amikor Magyarországon fölvesz egy levelet a posta, és négy nap múlva nem kerül Budapesten például a városon belül egy másik címre…
És egyszer egy videó riportban volt egy ilyen sztori, amikor mutogattam, hogy a Super Famicom és a Super Nintendo kontroller, az kinézetre majdnem tök egyforma, viszont a madzag, hogy milyen a kicsi a japánoknak, hát a kontroller vezetékük. Tehát konkrétan a Super Nintendo az ilyen 2 méter húsz centis madzagja van, a Super Famicom kontrollerek, meg egy méteres. Föllógattam, és tényleg idáig ért nekem.
Grath: Az összes japán képen az van, hogy ülnek a tévé előtt.
Sakman: Igen, így ötven centire előtte. – Na és most a csomagban egy Playstation Controller is volt. Hát ezt a barátom mondta, hogy föltúrta a szekrényt, és ami idézőjelben limlomot talált, azt így fogta belehánynta a dobozba, aztán föladta Postán. Mindegy volt egy playstation kontroller, ez a hagyományos első szériás, ami még ugye nem volt dualshock, meg rezgetős sem, és így nézem, egy méteres madzagos. Tényleg sikítva röhögtem egyet, hogy akkor ezek szerint az összes ott kint megjelent ilyen kütyühöz tényleg ilyen rövid madzagot adtak. Most nem azért, mert spórolnak, hanem egyszerűen ilyen picike lakásokban laknak, és teljesen okafogyott lenne kétméteres madzag egy ilyen kontrollerhez, mert tényleg csak ott bohóckodnának, hogy hova teszik.
Na, ez jött, ahhoz jött egy jó pár kazetta, különböző japán címekkel, hát ilyesmik jöttek, és hát mindig van valami új. De érdekes módon Magyarországon is néha be lehet szerezni ilyen, ez hogy került ide típusú eszközöket, konzolokat. Van egy amerikai Commodore 64-esem, ez a Brad Box kivitel, más a doboza, mint az európaiaknak. Maga a gép, az tökugyanúgy néz ki, mint az európai, csak hát NTSC-t ad ki, és igazából egy európai gépnek a tápjával tökéletesen működik, csak ennyi a különbség, de ez a tipikus, ez hogy került ide? Ugyanúgy van Sinclair, Timex Sinclaireim vannak, három darab, és ez szintén, ez a hogy került ide kategória.
Grath: Ezeket hol találod?
Sakman: Hát ez össze-vissza. Most én megmondom őszintén, hogy nem járkálok így bolhapiacokra, mert megvannak azok a nepperek, akik nem átallnak hajnalban fölkelni, amikor én még leginkább nem szeretnék fölébredni, és vannak akik képesek kimenni majdnem 4-5-6-ra a bolhapiacokra, és ott összevásárolni.
Grath: És akkor még mindig megvan ez a piacra kijárós hétvége.
Sakman: Igen. Tehát az emberek tényleg azt mondják, hogy jó, akkor most fölkelek, esetleg kimegy mondjuk hajnal 5-re a bakancsos piacra, akkor azért lehet fogni érdekes dolgokat, főleg azért, amit mondtam, hogy ezen a Magyarországon már eleve a ’90-es években megjelent dolgokat meg lehet venni, de én meg valószínűleg lusta vagyok én már ehhez, úgyhogy van egy csomó ismerősöm, akiknek innen-onnan-amonnan mindig vannak dolgok, és csereberélgetünk, ez az amaz. Ebay-ről lehet ugye elég sok mindent vásárolni, és alapvetően most az a baj, hogy borzasztóan elszállt az összes devizaárfolyam, euro dollár font.
Grath: Bevezették azt a kötelező adó jellegű dolgot, amit néhányan bekapcsolnak az Ebayen.
Sakman: Ez a másik az amerikai Ebay, amikor az amerikai Ebay tőled levonja azt, amit majd Magyarországon neked ki kell fizetned, meg adó, meg vám.
Grath: Import költség
Sakman: Igen, import költségek. Ez akkor van, hogyha a globális shipping programba te belemész az Ebayen, és akkor van az, hogy tök jó. Csak nyolc dollár ez a kazetta, hú de jó, texas instruments 99 dollár 4 kazetta, tényleg baromi nehéz itthon beszerezni, amerikai gép, és hú, tök jó, hogy ott fönn van. Úgy csak 15 dollárra nézett Shipping 30 dollár + izé, 40 dollárért vám, és 80 dollárnál tartasz, ami persze nem éri meg. Ezt nem tudom, hogy ez hogy működik, de elvileg ennek úgy kell működni, amikor beérkezik az országba az áru, akkor ezt amit te kifizetsz az Ebaynek, akkor ők abból kifizetik a vámhatóságnak ezt a pénzt,
Grath: Ez nálam ez még sosem történt meg
Sakman: Tehát te soha nem fizetted, csak levonták
Grath: Levonták, és aztán volt, hogy kihozta a futár, vagy a…
Sakman: És plusz még ki kell fizetni az áfát. Ja, alapvetően áfát fizettetnek, mert a vámot nem nagyon fizettetnek már semmire. Hát a japánból ez a két nagy doboz, ez így jött át a vámon, úgyhogy ennyi, ezt simán áthozták. Bármit rendel az ember ebay-ről, azt ilyen gyorspostával hozzák, tuti levámolva van. Ez a japán cucc egy sima posta volt, tehát Sallal jött, ez a Shipping Airlift, ez azt jelenti, hogy ahol nem tudják, ott fölteszik repülőre, valószínűleg föltették valahol Tokióban, repülő oszt Budapesten levették róla, tehát azért ért ide négy nap alatt. Sitty-sutty itt volt, és simán átment a vámon, úgyhogy nem foglalkozott vele senki. Mondjuk találja ki a vámos, hogy egy használt 20 éves gép az mennyit ér?
Grath: Igen, egyébként azért jó retro cuccokat, mert egy PS2-es játékra senki nem mondhatja, hogy ezt te…
Sakman: Pedig azért vannak 60-80-100 dolláros címek, sőt, hajaj.
Stöki: Mennyi pénzből szoktál költeni ilyen régi cuccokra, illetve mi volt az a kütyü, amire a legtöbbet költesz?
Sakman: Megmondom őszintén, hogy alapvetően azért igyekszem nem sokat költeni rá, tehát szeretek én is olcsón vásárolni, illetve nem vagyok az a fajta gyűjtő, hogy áh, most az összes, nem tudom én, Zelda címet megveszem, nem érdekel mennyibe kerül megveszem. Persze, hogy hiperszuper dobozos állapotba, hanem ami jön, az jön. Teljesen változó.
Hát, adtam én már 60-70 ezer forintot is dolgokért, úgyhogy például szintén a barátom mondta, hogy van itt egy japán barátom, mondta a Laci, hogy van egy ilyen nagyon jó kis Virtual Boy, amit nemrég egyébként ki is próbáltuk az Insert Coinosokkal egy ilyen kütyüpartin. Tényleg működik hibátlan. Az nekem az 60.000 forintomban volt, de hát az úgy, hogy maga a gép az szinte egy ilyen brand new japán cucc. Mondta, hogy ez ennyiért volt ott kinn a kirakatban. Összeszámoltuk kétszer. Az Ebayes legalacsonyabb Ebayes árakat csak úgy kíváncsiságból, összesen 230 valahány ezer forint jött ki, annyiért tudtam volna megvenni egyébként Ebayről azt a mennyiségű dobozos játékot és az olyan állapotú gépet, és hát azt ott kint valami boltban.
De volt ugyanígy, hogy hozott a dobozos Saturnt, ki volt rakva, annak még az árcímkéjét is elhozta, tényleg ilyen kis kézzel írt árcímke, és azt hiszem, ez 1999-ben volt. Egy Mandarake boltban volt, alapvetően nem is videojátékos. Egy ilyen mangás, animés témák, a képregény videó, és hát ott volt a kirakatban is, hogy 2000-ben meg se kérdezte, hogy megvegye-e, hát azt megvette. És egy gyönyörű szép állapotú dobozos Saturn, egy harmadik generációs, harmadik kiadású volt, mondom, 60-70 ezer forintot is költöttem egy kütyüre.
De van, amikor tényleg ilyen bagatell pénzekért. Van utálat irányomban, amikor van egy Game and watch kvarcjátékom, ez az Egg, ez egy ilyen tojáskapkodós játék, egy ilyen farkassal, amit a ruszkik lekoppintottak ugye a Nu Pagadira. Ez az egyik legritkább legdrágább Game and watch kvarcjáték, baromi keveset adtak el ebből, merthogy ugyanilyen játék létezett Mickey egeresbe, és nyilván a gyerekeknek az jobban tetszik, hú az a Mick Jaggeres az aranyos, a farkas, az meg gyakorlatilag nem volt berendesítve, és egy ilyen farkas figura volt rajta, mindegy, hát az most ilyen, hát nem tudom, 200 ezer forint körül ér. Sikerült 3500 forintért megvennem.
Grath: Gondolom, ez is egy ilyen bolhapiacos találat volt.
Sakman: Igen, egy bolhapiacos találat volt, de úgy, hogy ezt én már neppertől vettem 3500-ért. A nepper az nem tudom, mennyiért vette aki ezt találta, ezresért max. Nekem jó zsírhaszonnal tovább adta 3500-ért. Én sem tudtam, mennyit ér, és ezt vagy öt éve vettem, és megnéztem, és akkor ilyen 70-80 ezer körül ment annak idején. Voltak ilyen vásárlásaim, és hát csesztettek, hogy de add el! A mai napig van egy srác egyébként, neki már csak ez az egy hiányzik, és tegnapelőtt hívott föl talán, Krisztián és mondta, hogy add el az Egget. Így indít.
Grath: Köszönés helyett?
Sakman: Igen, add el az Egget. – Jó, mondom, szia, nem adom.
Grath: De akkor ezek szerint vannak itthon olyanok, akik kitalálja, hogy neki mi kell, és azt elkezdi összegyűjteni.
Sakman: Persze, persze vannak ilyen gyűjtők, akik abszolút ráállnak egy bizonyos dologra. Ez egy tipikus dolog, amikor azt mondják, hogy valakik úgy döntenek, hogy megveszik az összes Game and Watch-ot, ami 67-68 darab, nem is tudom pontosan, és akkor csak azt. De abból hiper-szuper dobozos, leírásos, minden izé verzió kell neki, amivel alig játszottak, és akkor horror összegeket lehet rákölteni. Én nem vagyok ez a fajta.
Stöki: Ő is szokott kiállítani ezen a
Sakman: Nem, nem, nem.
Stöki: Volt egy figura, pár éve, amikor kint voltam, akkor ugye ő is hozott ki játékokat.
Sakman: Tudom, kire gondolsz
Stöki: És csupa ilyen kvarcjátékszerű volt, és olyat még nem láttam, teljesen mechanikus. Kvarcjáték, ha lehet kvarcjátéknak nevezni. Mechanikus kézi konzol.
Sakman: Lehet kvarcjátéknak nevezni azt is. És igen, ő egy ilyen elég ritkán felbukkanó emberke, valódi nevét csak úgy sejtjük, mert mindenféle álneveken szokott. Most egy x éve nem láttam már a srácot. Egyébként Gábor a rendes neve, lebukás után derült ki, hogy mi neki a rendes neve, de mindenféle néven ismerik egyébként, de elég rég el van tűnve a srác, és akkor ez két-három-négy évvel ezelőtt talán kihozta a saját dolgait, és oda a Kvarcjátékos terembe kipakolt, hogy lehet nyomkodni őket. És tényleg egész jó kis játékai voltak neki is, olyan ritkák amik nekem se. És hát ez a Blip, azt hiszem, hogy nem tudom pontosan, melyik elektromechanikus volt, vagy valamelyik autós Tomi.
Stöki: Nem, az Tomi volt.
Sakman: Tomi volt. – Igen. és Tekerős
Stöki: Tekerős, fel kellett húzni a lendkerekes autót, és amíg tartott a rugóban az erő, addig lehetett lőni a tengeralattjárókat.
Sakman: Zümmögő hangos borzalmak voltak Igen igen. Hát ilyen is van. Nagyon sok cseredolog van, meg nagyon sok ember szeret engem. Most tavaly már ki volt állítva, hát most nem tudom, hogy jól mondom-e a cég nevét, egy Yaca, vagy Eaca, úgy van írva, ez egy hongkongi cég, ez a Video Genie 3000. És meg nem mondom, hogy hogy került az én kontaktom az illetőhöz. Zoltán utcában benn ha jól emlékszem az 5. kerületben van, és ott lakott az illető, és hát valahogy fölhívott, hogy lenne egy ilyen régi számítógép, valami grafikai stúdió, amiben használták, és egy ilyen beépített magnó van benne, és ilyen nagy, valami EG3000 típusa, és így mondom, ez mi lehet? Fogalmam sem volt, és hát azt mondta az ember, hogy hát ezt itt évek óta őrizgeti, ezt odaadná nekem, és hát úgy mégis, hát ingyen. Hát mondom, jó, nagyon későn sikerült odaérnem a Zoltán utcába, és lejött az ember, és lehozott egy HT-10-80 Z-nek kinéző valamit, ami ez a Video Genie 3000 volt, mint kiderült, ez vegy hongkongi cég, és a HT az egy az egyben megvette a licencét ennek a gépnek, és azt hozták ki, mint, mint…
Grath: És ez mi volt? PC szerű dolog?
Sakman: Ez egy nyolc bites. – Ez egy TRS-80 klón. Akkor azt mi nem tudtuk, hogy egyébként az összes TRS-80 program fut rajta. Baromi kevés játékprogram volt, hát basicbe lehetett programozni. Beépített magnó, ami borzasztó minőségű volt, és fekete-fehér, tudom is én, és a zx80-nál egy picit jobb tudású gép volt. Az iskola számítógép, azzal kezdtük az első Basic nyelvű programozást, az első lépéseket, hogy majd mi majd nagy játékkóderek leszünk, aztán persze ez elakadt. Inkább a játszás, mint a programozás volt a fókuszban. Persze nem mindenkinek, nyilván valaki azt mondta, hogy inkább kreálni fogja őket. Úgyhogy ez is így jött, hogy így kaptam. Tehát sok ilyen dolog van, amit így hoznak, hogy tessék, itt van, és tényleg vagy valami két sörért mondtam valamit, vagy valami minimális lesz, vagy valami minimális ellenszolgáltatás, vagy tök ingyen így megkapom, és hát ezek úgy vannak, hogy ezt tudom fejben, hogy ezt én pénzé nem teszem.
Stöki: És tartjátok a kapcsolatot az ország más városaiban levő gyűjtőkkel? Ugye Szegeden van egy elég jelentős góc, amelyik április 10-e környékén lesz
Sakman: Április 10-11-ig.
Stöki: Ott is leszel?
Sakman: Persze, persze, persze. – Hát Mári Zsolti, akinek ugye volt olyan mákja, hogy sikerült ugye a Szentgyörgyi Albert Agórában, ahol az informatika történeti gyűjtemény van, sikerült oda át avanzsálnia főállásban, tehát igazából ő már jó helyen van, ő már az a munkája, amit szeret. Nyilván ott nemcsak videojátékos témák, illetve játszós témák vannak, hanem vannak ötvenes évekből is talán, ha jól sejtem, lehet, hogy még korábbi időkből is.
Ilyen szekrénysornyi számítógépek óriási, 80 centis ilyen radarképernyővel meg ilyesmik. Tényleg ilyen nagyon ős cuccok is vannak, meg hát van egy játékos része is a kiállításnak. Ő is inkább játékos részét gyűjti a gépeknek, de ő mikrogépekre azért jobban ráállt, meg hát ő egy alapvetően nagyon Amigás, tehát ő egy igazi szívvel lélekkel Amigás. És hát ott ugyanez van.
Stöki: SAVE-el-lélekkel.
Sakman: Igen. – Jó? Na. Úgyhogy ő ugyanígy, és hát ő valahogy tőlem fertőződött, tehát a felesége az engem utál leginkább ilyen szempontból. – És hát ott is. Én oda a handheldeket szoktam mindig vinni, mert ugye ő a handheldet nem gyűjt, és akkor azt mondja, hogy akkor menjünk, és akkor le szoktam vinni három-négy doboz kvarcjátékot. Van ott egy kis vitrin, szépen befilezzük, és akkor jó napot, az is van. Lehet nézegetni, meg hát tök jól elvagyunk.
Stöki: De azért tegyük hozzá, hogy ezeket a kütyüket nemcsak a vitrin mögött lehet nézegetni, hanem jelentős részét ki is lehet próbálni. Ugye?
Sakman: Azok a kiállítások úgy működnek, hogy most már nem elég az, hogy megmutatjuk, én úgy gondolom, mert ez valamilyen szinten. Most gondolj bele, hogy bemész, a nosztalgia, jön a szájíz, meg nem tudom, és akkor nem tudod megfogni, és akkor jött ez az egész, hogy tényleg ki kéne próbálni, és a kvarcjátékokat is ki kéne tenni. Csak oda kell figyelni, mert az a picikék, de nem érdekes, nem akarta sohasem senki ellopni őket, meg hát figyelünk is.
És hogy ja, a hang meg akarja hallgatni a hangját, csak vegyük ki a vitrinből, csak nyomjam meg, és aztán… de nem is akarja, csak hallani akarja még egyszer a hangját. És akkor jó, vitrin, kikulcsol, gép, kicsit tüdüdüdüdüdüdüdüdü, és az ember ott kész, akkor teljesen izé, extázis, és mondom, itt van, nyomkodd egy kicsit, jó, és akkor nekiállt, és ott nyomkodta egy kicsit, és mondom jól van.
Na, azóta van két western barom, tehát az egyik az egy szép állapotú, az gyűjtés, és van egy kicsit rosszabb, de ez is tök normális állapotú, mert az ki van rakva, és azt lehet nyomni. Úgyhogy igen. Tehát ez alapvetően a rendezvény arról szól, hogy megnézi az ember a ritkaságokat, meg a kevésbé ritkaságokat, és baromi sok géppel lehet játszani ott helyben tényleg. A mikrogépekkel, konzolokkal és kvarcjátékokkal, handheldekkel is, ki van rakva minden, sok minden.
Grath: Amikor elkezdted gyűjteni, akkor így oda kellett magadat tenni esetleg ilyen javításokban, akár belül, akár kívül így rendbe hozni a dolgokat, vagy inkább csak olyat veszel, ami tényleg top állapotban van?
Sakman: Nem. Az az igazság, hogy nekem műszerész a szakmám, ugye, sok-sok évvel ezelőtt abból érettségiztem. Annak idején is azért is keveredtem valahogy ebbe a videojátékos témába, mert tudom, és gyűjthetnék bélyeget is, vagy tök mindegy, boros címkét, mondjuk ezeket mind gyűjtöttem gyerekkoromban. Ez az elektronika, ez engem mindig is vonzott, és nagybátyám is kérdezte, hogy magyarázd már, hogy mi az az IC? Hát mondom, hogy mi az az IC, az IC, az alapvetően egy olyan áramkör, ami egy ilyen panelen lenne rajta, és akkor le van picikére zsugorítva, és bele van rakva egy műanyag tokba, egy csomó alkatrész. Na, ez az IC.
Grath: Nem csodálom, hogy nem értette.
Sakman: És vakarta a fejét, hogy most akkor mi van? És mondom, igazából le van miniatürizálva, mert egy ilyen tízszer tíz centis panelen, talán ötven alkatrész, az össze van picikére zsugorítva, és egy ilyen pici tokba bele van rakva, és akkor gyakorlatilag az úgy egyben tud működni. És ez engem mindig is érdekelt a dolog, és a mai napig, tehát semmi nem okoz problémát, ha szét kell szedni valami retrógépet és meg kell nézni, hogy mi baja van.
Grath: Akár olyat is bevállalsz, hogy nem tudom egy japán gépben kicserélni a tápot, hogy –
Sakman: Persze, persze. – Simán, persze. Mondjuk itt azért megfelelő műszerezettség, meg azért a tudás nem árt hozzá. Nyilván a profi konzolos szervizek, akik mostanában ugye gépeket javítanak meg, okosítanak, meg nem tudom milyen dolgok. Tehát ott nyilván az ottani műszerészeknek nagyságrendekkel több a tapasztalata, tudása ezeknek a gépeknek a javítása.
Grath: Nem hiszem, hogy Japán Saturn tápcserében…
Sakman: Na de az is olyan, hogy van háromféle Saturn , vagy négyféle Saturnv , és nem egyformák a tápok. Nekem van egy JVC kiadás, ez a Victor Saturn gépem, és hát annak ki akartam venni a tápját, hogy majd beleteszek egy PAL gép tápot. 220/110. Ezt dreamcastben például simán –
Stöki: Hogy is képzelhetted?
Sakman: – Simán a dreamcastekbe amerikai, meg japán dreamcastekbe, simán elég sok döglött gép van, amiben teljesen KO mondjuk a fej, vagy a vezérlés, nem érdemes vele foglalkozni, annak a tápegységét, a 220as tápot egy az egyben át lehet rakni az amerikai gépbe és akkor nem kell az átalakító. Na, mondom, majd a Saturnba én ezt majd kicserélem, és hát szétkaptam a gépet, megnéztem, és ott volt a PAL Saturn, a fekete, meg a szürke, és teljesen más, még az állása is más volt a tüskéknek, és mondom, óóóóóó, na és ezt egész addig csináltam az óót, amíg sikerült leejtenem a tápegységet és eltört középen a panel. úgyhogy ez egy darabig ott volt a szekrény tetején a panel ilyen mementónak, hogy így dobáljak el tápokat. Azt hiszem, hogy sikerült is bedugni a kettőhúszba szerencsétlen JVC-t, a 110 voltos tápját el is füstölt rajta egy alkatrész, aztán valahogy megoldottam, összeforrasztgattam a szerencsétlen tápot, megragasztottam, de ilyen dolgokba nyugodtan szívesen belenyúlkálok.
És az az igazság, hogy megvannak azért a típushibái ezeknek a gépeknek, amiket ma az embert tudja. Baa újraindulgat a Dreamcast, add ide, tíz perc. És aztán boldogan, órákon keresztül működik. Miután ezek már ilyen 10-20 éves gépek, ezeknek már típushibáik vannak, mondjuk így, alapvetően. Mi az, ami elfárad bennük?
Grath: Gépeket gyűjtesz igazán vagy a játék, vagy tökmindegy?
Sakman: Megmondom őszintén, igazából most már gépből olyan mennyiség van, hogy tényleg csak nagyon-nagyon ritka dolgokat tudnám beszerezni, amik egyébként is horror drágák, és Magyarországon fellelhetetlenek. Főleg most már inkább játékokra mentem rá, és mondom, ez a japán stílus tényleg, amik nagyon sok japán játékom van Saturnra, nagyon sok géptípusra. Egyszerűen valahogy ez a világ, ez a képi világ, ez az egész megjelenés, ezek az enyhén mangás beütésű grafikák. Ez nekem borzasztóan nagyon tetszik. Egyszerűen annyira más gondolkodás, annyira más szemlélet ez az egész. Nem tudom elolvasni a kandzsit, fogalmam sincs, hogy mi van odaírva, de baromi jól néz ki akkor is. Most lehet, hogy valami tök bagatell hülyeség van odaírva, hogy futball például vagy baseball, de egyszerűen bitang jól néz ki, ahogy oda van írva a kukacokkal.
Stöki: Újházi tyúkhúsleves,
Sakman: Akár…
Stöki: vagy Osakai tyúkhúsleves
Sakman: Megjegyzem, volt régen baráti társaságba egy kínai srác is ott volt, és nem tudom, hogy hol voltunk, valami diszkóban, és ott mondta, hogy hát akkor röhögött, ott lógtak ilyen lampionok, és mondom, te mit röhögsz Foo, és mondja Foo, hogy arra az van írva, hogy házasság és arra meg nem tudom mi és ez egy discoban lógtak ilyen lampionok rajtuk ugye a –
Grath: A balatoni tetováló szalonokban mindig röhögve megy végig
Stöki: Én a Sógornőmet szívattam egy ideig hasonló miatt, mert az a Gyűrűk Urában gyűrűn van az a felirat, és megtetszett neki abból egy részlet, és ezt magára tetováltatta. De hát ugye nem nézte, nem tudta, hogy ez melyik részlet éppen, és azzal szívatom, hogy a bilincs bezárvából, lehet, hogy a “lincs bez”. – Magára tetováltatta
Sakman: Ott ki van találva rendesen, nem? – A, B, C, karakter.
Stöki: Persze, hát eleve az egész Gyűrűk Ura ilyen nyelvészeti projektnek indult, ha jól tudom. –
Grath: A nyelvészeti podkasztunk második adása.
Sakman: Nyelvészeti podkaszt – Igen, igen. Meg amikor klingonul megszólal valaki, és akkor nem is tudom, melyik filmben volt ez az unszimpatikus fickó, az unszimpatikus csajjal, és nem emlékszem rá, hogy melyik filmből. És megszólalt a fickó klingonul, és vagy nem tudom, milyen nyelven, Star Trekül
[Stöki-Grath röhögés]
Grath: Ezért még sokat fogsz kapni…
Sakman: Vágjuk ki! Na, ha jól emlékszem, ez pont gyűrűk urás téma volt. Azt hiszem, Tünde nyelven szólalt meg a fickó, és a csaj visszaszólt Tünde nyelven, és onnantól kezdve kész, mágnes. Előtte meg waaaa, így voltak egymással.
Stöki: A Big Bang Theory volt, hogy klingonul kirakóztak.
Sakman: Igen, igen, igen.
Stöki: Kreplach.
Grath: Kreplach
Sakman: Kreplach. Van ilyen szó… nincs. Erre a részre még én is emlékszem, pedig azt nagyon nem sokat néztem, és akkor ezt láttam belőle.
Stöki: Azért elég szomorú, hogy ekkora nagy nördök vagyunk, hogy ez mind a háromnak így megvan, ilyen szinten, hogy Kreplach.
–
Stöki: Az előző adásban mi már vallottunk. Most téged is hadd kérdezzek meg, hogy hogyan kerültél a videojátékok bűvkörébe. Hogyan métejezett meg téged ez a szörnyű szórakozás?
Grath: Én még mielőtt a Sakman nyilatkozna, elmondanám, hogy én őt akkor ismertem meg, még anno az ilyen PC Guru/Play Time szerkesztőségben, amikor megérkezett Dreamcastre a Fantasy Star Online. És volt egy ember, aki bárkivel találkozott a folyosón, legyen az a kávé automatának a szerelője, vagy az egésznek a vezetője. Azt mondta, hogy ennél faszább dolog nincs a világon. – Hányas szintű a…?
Sakman: Az voltam én.
Grath: A magod?
Sakman: Igen.
Grath: Este megyünk-e gyakni, és utána mutatták be a Sakmant és gyakorlatilag az első fél évben másról sem nagyon beszéltünk csak a Fantasy Star Online-ról. Tehát én úgy érzem, hogy ez neked egy ilyen nagy lépcső volt.
Sakman: Az egy borzasztó nagy lépcső volt. Az az igazság, hogy valahol annak idején, a 90-es évek közepén, amikor úgy bekerültem igazán ebbe a videojátékos sztoriba. Mondom, előtte is már kockultam, meg már általános iskolában is mikor az első Pongok kijöttek lehettem. Jó, hát negyedikes, ötödikes környékén lehettem iskolába, mikor kijöttek ezek a pongok, persze videoton, meg a ruszki pong, meg a nem tudom, tehát ugye nem nyugatiak voltak,
Grath: Ezek ilyen egyjátékos otthoni TV-re kirakós
Sakman: Hát igen, ez a négy játékos verzió, ez a tévéfoci. Amit majd ugyanúgy lehet játszani a kiállításon, hogyha ott voltatok. Ezek, amikor kijöttek, ezek akkor még nagyon megfogtak. És igazából itt a mögöttes technológia is érdekelt. Pontosan azért lettem, azért jelentkeztem műszerész iskolába, mert az is érdekelt, hogy oké, tök jó játszani vele, de ezt hogy valósítják meg? Maga elektronikailag ez hogy kerül oda képernyőre. Engem ez is érdekelt.
Másrészt ’94 környékén volt egy akkori barátnőmnek volt egy ismerőse Lázár Zoli, aki a mai napig nagy amigás, pont akkor kerestek egy embert a Guruhoz. Hát én jelentkeztem, és akkor kerültem be ebbe a nagy gépezetbe.
Az első ilyen online élmény az a Diablo egy volt, amikor ugye betárcsázós interneten fölmásztunk a Diablo szerverre, már akkor is Battle.net-nek hívták talán, nem tudom. És hát ott bementünk valamibe, és hát ultralaggos volt, meg minden, és ott írogattunk, és valami amerikai, meg egy holland fickóval ott mentünk, azt mentünk gyaktunk valamit, gyaktuk a monstereket lent a dungeon-ben. Hát akkor engem nagyon megfogott ez a dolog, hogy ezt tényleg a Pongok korában ilyet elképzelni, hogy egyszerre, majd egy holland meg egy amerikai fickóval egyszerre együtt képernyőn ott leszünk, és ott közösen gyakjuk a mobokat. Ez egy ilyen abszolút elképzelhetetlen sci-fi volt, és hát akkor konzolos téma, és a konzolos téma nagyon-nagyon sokáig nem foglalkoztak ezzel az internetes témával. Lásd, Playstation 2 2005-ben jött ki a Slim, amiben már gyárilag volt LAN támogatás. Tehát előtte nem volt, és 2001-ben már ugye kint volt a boksz, ami ugye már volt, tehát szándékosan valahogy így kicsit tolták ezt az időt, most meg hát elképzelhetetlen ez.
Grath: Azért voltak régebben ilyen online próbálkozások.
Sakman: Voltak támogatások, persze akadtak. A Satellaview, hát az igen, az is egy SNES-nek volt, ugye
Grath: Szerintem az is milyen durva, hogy a SNES-nek már voltak online letötlhető…
Sakman: Letölthető tartalom. A 2000-es évek elején állították le a Satellaviewt, azt hiszem 2001-2002-2003 környékén, tehát addig volt előfizető.Na, és hát ugye kijött ugye a Dreamcast, a Dreamcastet azt eleve úgy csinálták meg, hogy ott van benne a modem, hogy akkor még az ment, 33,6-os volt a PAL és a japán gépekben, bocsánat. És aztán az amerikaiban volt 56k-s modem, az a volt a csúcs. Nekem egy amerikai gépem volt és az európai Seganet az ingyenes volt, tehát nem kellett rá előfizetni, hogy ha volt egy olyan játékod, ami internetes volt, akkor az működött, és hát horrorpénzért 15 ezer forint körül vettem meg az első fantasy star online-t.
Az volt az utolsó, amikor a nem jogtiszta játékkal kezdtem el játszani, és akkor iszonyatosat szívtam vele, mert ugye a másolt verzióval játszottam, és harmincvalahányas szintig föltúrtam a karakterem, és akkor megjött az eredeti verzió. Új, de szuper, akkor most már nyomom tovább és közölte, hogy hát ez a save, ez a mentett karakter, ez nem. Mondom, akkor nagyon jó, kezdhettem előröl, úgyhogy ott volt az, hogy azt mondtam, hogy jó, akkor hagyjuk ezt a warezolást, mert ennek se értelme se semmije nincs.
Na, és hát akkor az másfél év elment az életemből, és ami a nagy poén, hogy két hónap játék után találtam két magyar srácot. Így ácsorogtam egy lobbiban, és ott nézem egy magyar szöveg ugrál fel egy buborékban. Mondom, ez mi ez? Odamentem, billentyűzetem volt, és akkor pötyögtem, hogy sziasztok, és így tudod, az meglepettség, és akkor kiderült, hogy mit tudom én, ők két srác, és ők hol laktak Budapesten, és ők már nem tudom, hónapok óta nyomták, és aztán utána hárman nyomtuk hónapokig aztán ők lepattantak, mert playstation2-re átmentek. Aztán még nagyon sokáig játszottam, és valamikor 2004-ben, nem is tudom, hány magasságba kapcsolták le a PSO szervereket, és előtte ez valahol meg volt írva, talán IDDQD is megírta, nem tudom, hogy ti megírtátok-e, hogy lekapcsolja a sega az összes ilyen szerverét?
Grath: Nem volt még akkor IDDQD.
Sakman: Igazad van, hülyeséget beszélek.
Stöki: de Ha, lett volna megírtuk –
Sakman: – Megírtátok volna, 2005-ben
Grath: Ha lett volna, nagyon jó cikk, lett volna zseniális.
Sakman: És akkor megtudom, hogy hétfőn lekapcsolják, és én még azt hiszem, pénteken vagy szombaton, vasárnap még fölmásztam, betárcsázós internettel. És még működött az a 06-51-300, nem tudom, mennyi 300, valamelyik szolgáltatónak az ilyen ingyenes, ilyen betárcsázós, most nem akarok itt senkit reklámozni, és még működött. Úgyhogy föl tudtam mászni, és bementem, és volt még három vagy négy játék, de persze lockolt volt mindegyik, úgyhogy összesen heten vagy nyolcan voltunk fönn a PSO szerveren, és azt mondtam, hogy megértem, hogy ezt most miért csukják be. Megjegyzem, egyébként unofficial szerverek a mai napig vannak, csak oda elég nehéz bekerülni, és hát LAN adapterrel ahol átírod az IP-címet, hogy csatlakozzon ide, a gyári címre, és akkor gyönyörűen lehet játszani.
Grath: Az a tizenöt ember az iszonyatos dol…
Sakman: Nem, ott két-háromszáz fős communityk, és vannak home brew küldetések, minden, nagyon durva. Én is benne voltam nagyon ebben a PSO világban, de megvettem azt a 360-as verziót, és ez meg ilyen öehh, az már nem tetszett. A Phantasy Star Universet megvettem. Nem tetszett. Maga a világ, a hangulat, az egész el lett cseszve. Tehát azt mondtam, hogy köszönöm szépen, nem kérem. Ha azt mondanák, hogy kezdjem el sorolni a PSO-nak a limitációit, ami szerintem szar benne, akkor simán tudnám sorolni, tehát borzasztó sok ilyen limitált ilyen. – Amire mai…
Stöki: nem kérünk ilyet, mert drága a stúdió bérlet.
Sakman: Nem, értem, csak mondom. Tehát, hogy tényleg borzasztó sok ilyen történet volt benne, amire azt mondom, ma hogy gáz. Pedig akkor imádtam.
Grath: Eltereltem a kérdésedet amúgy.
Stöki: Ja, igen, igen. Ez kérdésem továbbra is, hogy métejezett meg téged a videojáték, és hány éves voltál?
Sakman: Hát az az előbb elmondtam, mondom, általános iskolás koromban olyan 4. és 5. is lehettem, amikor először ezek a pongok jöttek.
Stöki: Akkor nem terelte el
Sakman: Nem lettem elterelve. – Igazából. – És hát akkor utána elkezdtek ugye bejönni a különböző masinák, és akkor
Grath: Specturm C64, szokásos
Sakman: Kérlek szépen spektrumot, azt akkor vettünk kint a Maria Hilferen, amikor már nem lehetett kapni, sikerült egy ilyen enyhén hibás darabot megvenni valami 1300. – Ez nem vicc. – Pazar vétel volt. Sehol nem lehetett már kapni, az összes boltot, besétálgattuk az összes ilyen boltot, mert sehol nem volt már. Mondtuk, mit akarunk. Néztek ránk az eladók, hogy mit akartok. Hát ez így 87 magasságában volt. Sehol nem árultak már ilyeneket, és aztán egyik helyen volt egy ilyen, és mondták, hogy hát ez defekt, nem baj, majd megjavítjuk. Igazából működött, csak ha bemelegedett a gép, akkor utána nem lehetett resetelni a kezdőképernyőn a feket izén ilyen kis szemetek és akkor betettük a mélyhűtőbe a gépet.
Stöki: Annyira, örülök hogy ezt mondod, mert van egy ismerősöm, akivel megvan ugyanaz a sztori. Mi is ezt csináltuk.
Sakman: Tehát túlmelegedett a gép.
Stöki: Ja, C64-nek meg a trafója adta meg magát.
Sakman: Aha, azt is látod, igen. Na, itt annyi volt mondom a gépben, hogy betöltötte, simán betöltött egy játékot ment, és két óra játék múlva annyira bemelegedett, hogy valamiért, amikor resetelted, akkor nem jött ki a bejelentkező képernyő, hanem ez a fekete kis izé maradt, mélyhűtőbe beraktunk, tudom is én, negyed órára, akkor annyira visszahűlt, hogy utána már ott megint működik, LOAD is meglátod. És egyébként meg, amikor játszottál a játékkal, akkor a géppel magával akkor nem volt semmilyen probléma. Ez valami memória bug volt, aztán valami szerelőhöz odakerült a gép aztán azóta is maradt nála sajnos, úgyhogy…
Igazából C64 nem volt nekem sose. Ilyen csereberés alapon volt, NES-em volt, ne kérdezd, nem emlékszem, hogy honnan, meg hát sárga kazettás gép, az természetesen volt, és akkor azokat lehetett a piacon csereberélni, a kazettákat pár száz forintokért, ezekkel nyomtuk.
De hát az emlékszem, kölcsön C64, ezt még azért elmondom, annak idején a nagy szám az volt kinn a Hungexpón, ugye volt egy csomó ilyen kiállítás. Az egyik az az OMÉK volt, az országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás, és hát ugye semmi köze nem volt a számtechnikához az egész dolognak, de ugye úgy oldották meg, hogy megfelelő mennyiségű ember odatóduljon a standokhoz, hogy kiraktak PC-ket, ezek ilyen XT-k meg AT-k voltak, meg Commodore 64ek. Egy cég, aki műtrágyát gyárt, kirakott 3 C64-et monitorra, és az emberek oda sereglettek, és akkor lehetett csinálni fotót, hogy nézzétek meg a standunkon, mennyien érdeklődnek a műtrágya iránt, és akkor ott le volt fotózva. És hát meg nem mondom a srác nevét, nem emlékszem már rá, nem is, egy haver volt és bugázott egy C64-et egy ilyen kiállításon. Zárás volt, és így kihú-
Grath: Talán jobb is, hogy nem mondtad a nevét
Sakman: Jó, de hát ez harminc évvel ezelőtt már rég elévült. És kihúzgatta a madzagot, és csak meztelenül, egy C-64et úgy, ahogy volt, elbugázott,lett hozzá gyártva táp, meg minden. És hát, azt itt csere-bere alapon így néha ott volt nálunk, és a akkor Impossible Mission. Csörgetnek, ki az kaputelefon. Zsolti gyere gyorsan, mert végigvitték az Impossible Missiont, és ott ki kell rakni az izét, a puzzlet. – mondja a Zsolti barátom. Na, akkor fölöltöztem irány át hozzájuk, és le volt pauzálva a játék, az összes darab ugye össze volt szedve a játékba, és akkor ugye négy darabból kellett egy puzzlet összerakni, és aztán kilenc betű jött ki, és én voltam a penge ebben a puzzle kirakásban, és ketten végigtolták a gémet, és ott voltak már a prof és izé. Na, most fogjuk kirakni a puzzlet, és odamentünk, és mennyi idő van még ma másfél óra. Szuper, kiraktuk a puzzle-t, és láttuk a játék végét csík nélkül. Szóval vannak azért sztorik.
Stöki: Ja, hát azért az nem egy rocket science-t kirakni az impossible mission végén a puzzlet
Sakman: Most már igen, de akkor ők nem tudták. Tehát ők tényleg bénák voltak hozzá, és görcsöltek vele, és hú, ez nem megy és hívjuk át a Gábort.
Stöki: Koleszban versenyeztünk, hogy kinek mennyi ideje marad még Impossible missionben
Sakman: A legvégén?
Stöki: Igen, a legvégén. Mert ugye azt hiszem hat óra.
Sakman: Hat óra. – Minden meghalás. – Minden meghalás 10-10 perc, igen.
Stöki: Másfél óra volt a beugró, arra emlékszem, másfél óra alatt szégyenben maradtál.
Sakman: Igen. Nem emlékszem, hogy ez mennyi idő maradt, de maradt bőven idő. Tudom, hogy ilyen butterfly volt, albatrosz, barakuda, swordfish talán. A Butterflyra emlékszem.
Stöki: László megvetően nevet rajtunk.
Grath: Nem, nem szoktam megvetően én örülök, hogy –
Sakman: Figyelj, ezek még olyan gémek voltak, amikenek alapvetően nekiveselkedtek, hogy végig lehetett tolni, és nem volt olyan érzésem, mint most, hogyha megveszem mondjuk egy 50 dolláros címet.
Grath: Tegyük hozzá, ezt nem vetted meg.
Sakman: Nem úgy értem, ezt nem vettem meg.Ezt másoltam, vagy hát jött, kaptam lett.
Stöki: Na de akkor is. – Lemásolod a mai játékot.
Sakman: Most, hogy ha mondjuk kijön egy game, amit 50 dollárért megveszel, és mondjuk nem olyan Dark Souls mélységű, hogy tényleg heteket, hónapokat, szívsz vele, hanem végig lehet tolni négy óra alatt, hanem mit mondasz? Na, és ez egy ilyen játék volt, és ott örültünk, hogy végig toltuk. És nem volt ilyen érzésünk, és utána megint játszottunk vele, még egyszer, még egyszer.
Stöki: Hát a régi jó pixelekben azokban volt még anyag.
Sakman: Volt még anyag a pixelekben, igen.
–
Grath: Köszi hogy itt voltál Sakman
Sakman: Nagyon szívesen
Grath: Nagyon jó volt a kiállítás, a következőre –
Sakman: Tetszett nektek is
Stöki: Igen, nagyon fog tetszeni
Sakman: Nem ti nyertétek végül a pongot
Stöki: Azt nagyon sajnálom, hogy nem én nyertem. Ez csalás volt egyébként. – Azt majd megbeszéljük.
Sakman: Csalás volt?
Stöki: Csalás lesz, volt!
Sakman: De nagy parában voltam még tegnap előtt, hogy honnan szerzek egy… tavaly még tudtam hogy van egy működő pongom, most tiszta stressz voltam, honnan szedek és akkor tegnap este pakoltuk a pinyót és még találtam kettő működőt és még van négy roncs.
Grath: Azért az nem semmi, hogy pakolod a pinyót és találsz két pongot.
Sakman: Ami mellett, na mindegy. Tehát végül is most megnyugodtam este, hazavittem, bedugtam, jó, nem ugrálnak a gombok le, normálisan állnak a játékfigurák, potméter nem kontaktos.
Stöki: Ezt el tudom képzelni, index hírek rovatban: pinyót, pakolt, pongot talált. Sz. Gábor Budapesti lakos.
Stöki: Na, hát ez volt a Sakman, majdnem azt mondtam, hogy ez volt a Sakman második adása
Grath: Kicsit átalakult
Sakman: Jó, hát akkor szóljatok!
Stöki: Máris nevet változtatunk
Sakman: Belefér az időmbe, jövök állandónak holnap!
Stöki: Tehát ez volt a checkpoint második adása… Mi a mottónk?
A nagy pixel gyönyörű!
Kövess minket azon a felületen, amit a legszívesebben használsz:
Discord, Facebook, Facebook csoport, Instagram, Twitter, RSS
Az aktuális hazai játékokhoz és játékfejlesztéshez kapcsolódó események naptárját itt találod.
Válasz írása