Dörgő Sándornak ma jelent meg az első semi hard sci-fi regénye, amelynek a középpontjában egy elfeledett szöveges kalandjáték áll. A főszereplő egy játékfejlesztő, aki akaratán kívül keveredik egy rejtélybe, ami túlmutat az ismert fizika határain.
>A SZÖVEG NÉHA TÖBB, MINT INFORMÁCIÓ
Al Kovacs a világ legnagyobb videójáték-fejlesztő cégének alkalmazottja. Sok száz társával együtt az a feladata, hogy minél élethűbb szoftvert alkosson, hogy játékosok százmilliói merülhessenek el a digitális világok sokaságában.
Szereti a munkáját, de a lelke mélyén egészen más álmokat dédelget: Egy saját videójátékot akar építeni, egy saját világot.
Egy nap furcsa véletlen folytán elfeledett szöveges kalandjáték kerül hozzá, ami alapjaiban változtatja meg az életét. A játék és a valóság közötti határvonal elmosódni látszik, és Alnek hamar rá kell döbbennie, hogy sokkal veszélyesebb dolgok húzódhatnak a háttérben, mint egyesek és nullák.
Mind világokat akarunk teremteni. Talán belénk van kódolva, hogy
alkotni akarunk. Már az ősemberek is telefirkálták a barlangjuk falát
képzeletük szüleményeivel.
Én a történelem egy olyan szerencsés részében születtem, hogy
tanúja lehettem a teremtésnek.
Egy padon ültem a hegyoldalban és néztem az előttem elnyúló
üres völgyet. A messzeségbe nyúló zöld mezőkön lustán ringatózott a
fű, szinte hipnotikus ritmusban.
Szerettem itt ülni. Gyerekkorom óta rengeteget ültem itt. Otthon
voltam itt. A távolban láttam, hogy valami történik a völgyben. A semmiből
sötét építmények kezdtek felsejleni, némelyik olyan magasra tört, hogy a
hegy árnyékának homályából előtűnve, délceg tornyának üvegkupoláján
megcsillant a napfény.
Kezemmel egy apró mozdulatot tettem. A nap utasításomnak
megfelelően pontosan a völgy felé kúszott, így pontosan láttam, hogy
mi történik odalent. Gombamódra kezdtek szaporodni az építmények,
mintha csak egy vírus fertőzné meg a lágy zöld gyepet. A napfénynek
köszönhetően már nem voltak fenyegetőek, sőt melegnek és otthonosnak
tetszettek a távolból.
Jól esett nézni a csodát, ahogy a semmiből valami lesz.
Láttam, ahogy apró hangyának tűnő autók indulnak el a városka
útjain, és az egész életre kel. Fekete pontoknak látszó emberek tódultak
az utcára az épületekből és kezdték el élni az életüket.
Egy helikopter szállt fel a legmagasabb épület tetejéről, és körözni kezdett a völgy felett. Tekintetemmel követtem. Ahogy elrepült
a völgyet szegélyező magaslatok felé, megláttam, ahogy egy atomerőmű nő ki a földből, és pillanatokkal később már fehér füstöt pöfékelt
féltucat hűtőtoronyából fel, az ég felé.
A szemem sarkából láttam, hogy a völgy túlsó fele hirtelen
sivataggá válik, és piramisok nőnek ki a végtelen homoktengerből.
Szemközt vele egy ősi esőerdővé vált az unalmas fűtenger. Kaotikus látvány volt, de már hozzászoktam a hasonlóhoz. A teremtő kreativitásnak
semmi sem szabhatott határt. Ezt a szabadságot kaptuk a HAVEN-től.
– Tehát a következő negyedéves frissítések a megszokott ütemben
fognak érkezni, és lassan el kell gondolkoznunk a kelet-ázsiai épületek
implementálásán is, mert a kínai újévre elő kell rukkolunk valamivel –
hallottam egy hangot, de igyekeztem kizárni az elmémből.
Válasz írása