Lionheart: Kings’ Crusade

Metascore: 71
Fejlesztő: Neocore Games
Megjelenés éve: 2010

PCGuru: A kiindulópont az a harmadik keresztes hadjárat, amely meglepő módon a másodikat követte, utóbbi pedig azzal ért véget, hogy 1187-ben Ibelini Balián feladta Jeruzsálemet, és a Szentföld újra muszlim fennhatóság alá került. A cél világos, foglaljuk vissza az Akkától Jeruzsálemig eső területeket, no meg a környékbeli tartományoknak is koppintsunk az orrára.
A Szentföld esetünkben 16 régiót ölel fel, ebből Ciprus mint egyfajta utolsó helyőrség és oktatópálya van jelen, a többi pedig egy-egy epikus méretű ütközetet és persze jutalmat (pénzt, relikviákat, új egységeket) takar. A megcélzott területen elég kattintani, és mivel a hódítás iránya nincs kőbe vésve, no meg a már elfoglalt területek is dobálnak fel új és új megoldandó problémákat, például renegát templomosok vagy a helyi uralomért versengő nagyurak ügyét, a kurzort bárhová is tesszük, szinte biztos, hogy csata következik. A játék első látásra alig több, mint a Total War középkori fejezeteit (Medieval I-II) idéző csataszimulátor, ám mélyebbre ásva kiderül, hogy a Neocore itt is letette az egyedi „névjegyét”.

A hagyományos történetmesélést kiváltó mellékszálak a döntési lehetőségek mellett ügyesen lavíroztatják a játékost a történelem idevágó passzusain is (Barbarossa Frigyes halála, a bizánci és a jeruzsálemi politika mesterkedései). Anno 1189-ben, a pápai felhívásra három uralkodó indult el a Szentföld felé, Barbarossa Frigyes német-római császár a szárazföldön, II. Fülöp francia uralkodó és Oroszlánszívű Richárd angol király pedig a tengeren közelített Jeruzsálemhez. A játékos a címből is sejthetően az Oroszlánszívűt alakítja, illetve Szaladint, ha az ellenlábas kampányt indítjuk el, a többi frakció, pedig intrikák, no meg az említett mellékküldetések képében és támogatói szerepkörökben lézeng a nagytérképen – a két keresztény uralkodó mellett egyébként a pápai intézmény és a templomos lovagrend is kéri a becses figyelmünket.

A csaták szüneteiben nem a szokásos nyomorkezelő rutin van, értsd itt nincs provinciális gazdálkodás, nyavalygó jobbágyok, csak és kizárólag a haderőt kell foltozni. Dukátok formájában jutalmaznak egy-egy szétvert sereget, de a velencei kalmárok kamattal terhelt hiteleire is támaszkodhatunk, plusz a megszerzett keresztény relikviák, mint mondjuk az igazi kereszt (amelyen Jézust megfeszítették) egy darabjáért is jókora summát fizetnek – ezek lesznek a bevételeink. A kiadások pedig javarészt a játékos képességeitől függnek, mert egy sok vérrel kivívott győzelem után az egységek feltöltése gyakorlatilag elviszi a teljes hasznot, bár itt jegyzem meg, hogy a fejlesztők okosan nyitottak egy kiskaput az egységek pihentetési lehetőségével. Amúgy ha dúskálnánk a javakban (amire amúgy tényleg csekély az esély), akkor sem vehetünk kilóra keresztes lovagokat, egyrészt irgalmatlanul drágák, másrészt a jobb egységeket a durvább csaták vagy valamely frakcióhoz fűződő viszonyunk feltornászása után teszik ki az eladási tablóra.

A Neocore-nak az Arthurnál már hellyet szorítottam a szívemben a jobb pitvar mellett, de úgy tűnik, előkelőbb helyet kell keresnem, mert amit egységfejlesztés címén kapunk, az valami gyönyörűség. Minden megvásárolt egység 5 fejleszthető alaptulajdonsággal rendelkezik, és 12 szintet léphet, továbbá 3 szintenként felvehet egy speciális tulajdonságot, mint mondjuk a lovasságnál az expert riding (a terep negatív hatásainak huss). Eddig ebben semmi szokatlan nincs, no de az egységek mindegyike harcban is elnyerhet képességeket, illetve pénzzel is trenírozható a támadó és védekező értéke. Továbbá minden kompánia 3 extra dolgot viselhet, nevezetesen egyedi páncélt, fegyvert és egy flaska tápoldatot (ez lehet sebzésnövelő vagy kitartásösztönző lötyi stb.), utóbbiak szaracén hullákból és térképen ácsingózó kalmárokból hullanak. És még nincs vége, kapitányokat állíthatsz a csapatok élére, papokat, akik a morált erősítik, vagy gyógyítókat, amivel a veszteségek csökkenthetők. Mindez egyszerű, logikus keretbe lett foglalva, és az egészet szó szerint megkoronázza az Oroszlánszívű. A sereg vezére ugyanis a keresztény relikviák legfőbb hordozója – azért csak a legfőbb, mert később más hősök is beléphetnek a seregbe. A relikviák – nem kevés van, mondhatni a legutolsó katolikus szent cipőgombja is fellelhető – bónusza pedig a Hit (vallás) pontokkal szorzódik fel, utóbbiakat meg a mellékküldetésekben (térképen ácsorgó figurák) megjelölt szöveges válaszaink után vagy az anyaszentegyháznak lepasszolt kegytárgyakért osztogatják.

[…]

Nem szabad elfeledkezni arról, hogy szaracén oldalról is teljes értékű kampányt kapunk, ahol a frakciókat három kisebb fejlődési fa (hősképességek, egységek, általános) váltja fel. Szaladin és a muszlim haderő ugyanakkor a kétfős multiplayerben is bevethető, tehát összességében a Neocore becsülettel körbejárta és összerakta a témát. A kérdés már csak az, van-e igény a Medieval 2 Total War után a puszta, kimagozott csatákra? Szerintünk igen…

A teljes cikk itt olvasható: PC Guru

Válasz írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: