Fejlesztő: Muffbusters
Portolás éve: 1990
Iddqd: Sztorink 1983-ban kezdődik Londonban, ekkor és itt alapította ugyanis a Palace Software-t két fiatal, Peter Stone és Richard Leinfellner (ma már mindketten nagypályások, Stone a Konaminál, Leinfellner az Electronic Artsnál). Ők ketten a The Video Palace nevű videotékában ismerkedtek meg, mindketten ott dolgoztak nagyjából akkor, amikor a bolt filmek mellett elkezdett játékokat is árulni. Stone és Leinfellner kitalálták, milyen jó lenne saját játékokkal is belépni az érezhetően növekvő piacra, és sikeresen eladták az ötletet a Video Palace tulajdonosának. Megalapították hát a Palace Software-t, és 1984-ben ki is jöttek első C64-játékukkal, az Evil Dead című film játékváltozatával. Borzalmasan rossz volt, Leinfellner programozott, Stone a grafikával foglalkozott, de mivel mindketten először csináltak ilyet, katasztrofális lett a végeredmény. Ebből tanulva felvették Steve Brown designert és Stanley Schembri programozót, és elkezdtek profibb játékokat csinálni.
A cég megszerezte a Halloween-filmek játékkonverziós jogát, így Brownék első melója egy Halloween-játék volt. Illetve lett volna, mert a nyolcpixeles Mike Myers nem festett túl jól. Ellenben a díszletnek készült tök jól sikerült, így Brownék 1985-ben filmátirat helyett inkább egy horrorok felé kacsintgató mesét készítettek egy gonosz tökről és az ellene harcba szálló boszorkányról. Gondolom, egykori C64- és Spectrum-tulajdonosok már kórusba kiáltják a játék címét: Cauldron (lásd fent). A program nagy sikert aratott, akárcsak az egy évvel későbbi folytatása, amiben már a tököt kellett irányítani és a boszi volt a gonosz. A Palace Software bekerült a legjobb C64-fejlesztők közé, és hírnevüket tovább öregbítette az 1986-os Antiriad is.
Brownnak a Cauldron alatt elege lett az apró sprite-okból – nagy és szépen animált karaktereket akart látni a képernyőn. Ezt a törekvést az Antiriadon is lehetett érezni, de a következő Palace-játékban – és most már a Barbarianról beszélünk – még nagyobb hangsúlyt kapott. Brown nagy fantasy- és Frank Frazetta-rajongó volt, a VHS-korszakban pedig éppen szezonja volt a kardozós-mészárolós filmeknek (Conan 1-2, Vörös Szonja és a többiek), így a fejlesztő kitalálta, hogy C64-re kanonizálja Conant, és készít egy realisztikus játékot, amiben barbárok fogják amortizálni egymást. Megkérte barátnője apját, aki mesterember volt, hogy faragjon pár fakardot, majd Brown és Gary Carr animátor nekiállt Conan-filmeket nézni és mozdulatokat gyakorolni. Például a „web of death” nevű mozdulatsort, ami a második Conan-filmben volt – ez az, amikor Kalifornia kormányzója úgy pörgette maga előtt a kardot, hogy azon ellenfél nem tudott áthatolni. Brown a próbák során viszont majdnem megvakult, amikor ő próbálta ki ezt.
[hungame.blog] magyar.fejlesztésű.játékok 
Válasz írása