Új Vadnyugat – Új Vadnyugat 2

Fejlesztő: Rátkai István
Megjelenés éve: 1989

IDDQD: E játékok – „Rátkai átkai” – legnagyobb vonzereje az volt, hogy magyar nyelven szóltak a játékoshoz, és bár grafikát és zenét tekintve nem tudták felvenni a versenyt a nyugati fejlesztőcsapatok által készített kalandjátékokkal (például a Magnetic Scrolls cuccaival), a fejtörők bonyolultsága és a történetvezetés csavarjai nem maradtak el a profi kalandjátékoktól – az Időrégész és társai elsősorban ezzel emelkedtek ki a többi magyar szöveges kaland közül (mert azért volt még jó néhány). [Szögletes zárójeles kitérő azok kedvéért, akiknek a „szöveges kalandjáték” terminus sem mond semmit: ezek a point-n-click irányítás előtti kalandjátékok voltak, amikben a játékos egyszerű szöveges üzenetek begépelésével haladhatott előre.]

1990-ben Rátkai még ígérgette a CoV-ban, hogy készít egy harmadik Új Vadnyugatot, de ezt végül nem fejezte be. „Azt hiszem, egy kicsit ráuntam a szöveges kalandokra, és már időm sem volt annyi” – mondta István a Zedben. „Pedig a történet is megvolt már, jó sok keveréssel, több szállal, és visszakapcsolódott az Időrégészhez – tulajdonképpen annak a második része is volt egyben. Valahogy úgy hangzott a sztori, hogy az Új Vadnyugat hősének elfogy a pénze, és beáll az Időrégészeti Társasághoz, akik visszaküldik őt a múltba – azaz az akkori jelenbe –, hogy hozza el a programozás nagy atyjának, Rátkai Istvánnak egy dedikált fényképét. A teljes történet megvolt már egy csomó poénnal, fordulattal megtűzdelve. Volt benne például egy olyan rész, amelyben az Új Vadnyugat III kalózpéldányát kellett megszerezni, és a hős onnan tudhatta meg, hogy hogyan juthat tovább. De akkor már egyetemista voltam, dolgozni kezdtem, ráadásul kicsit kezdett már lecsengeni az egész Commodore-láz, és valahogy abbamaradt ez a dolog.”