A Pokol Angyala

Fejlesztő: Gáspár Olivér, Herédi Attila
Kiadás éve: 1992

A pokol angyala egy szöveges kalandjáték, amiben már választható opciókat kaptunk minden képernyőn, már nem kellett begépelni a parancsokat. A történet pedig így kezdődik:

COV Magazin: Az egész egy langyos május eleji délelőttön kezdődött… Elev egy festői kicsiny falucska a hegyek között, lakói istenfélő emberek. A települést minden oldalról hegyek veszik körül, a faluba csak egy út vezet egy szoroson keresztül. A falu lakói éppen istentiszteletről igyekeztek hazafelé, amikor egy hatalmas lángnyelv csapott fel a falu főterén, kénköves bűzt árasztva.

Az emberek megtorpantak, s a félelemtől remegve, némán meredtek arra a szörnyű alakra, aki lassan testet öltött a földöntúli máglyában. Az idegen lény felemelte ádázul vigyorgó arcát és megszólalt; mély zengő hangja visszahangzott a síri csendben. – Figyelmezzetek reám, ti beijedt ostoba halandók! A Pokol Angyala szól hozzátok! Azért jöttem el az Alvilágból, hogy tudassam veletek: ettől a perctől kezdve én vagyok az Uratok, Parancsolótok! Mostantól nekem fogtok szolgálni! Aki ellen mer szegülni, a pokolbéli fenevadak martalékává válik!

Viszont, azok akik engedelmeskednek, megkapják méltó jutalmukat sok-sok drágakő formájában. Jól gondoljátok meg, hogy mit cselekedtek a jövőben! Figyelni fogom a falutokat s lecsapok azokra akik ellenállni próbálnak! S bizonyságul, hogy lássátok hatalmamat, magammal viszem az Alvilág sötét birodalmába azt, aki leginkább árulásra bujthat titeket! – Ezzel a pokolfajzat kinyújtotta karját, s megragadta vele a szerencsétlen lelkészt. – Most pedig itt hagylak benneteket, de hamarosan újra eljövök! – S ezzel egy nagy villanás közepett mindketten eltűntek, s az egész eseményre csak a gyenge kénszag emlékeztetett. Olyan volt az egész mintha egy álom lett volna, de sajnos egy nagyon igaz álom volt! A falubeliek elég lassan eszméltek fel.

Az emberek szemében hitetlenség és pánik fénye keveredett. Sokan zavarodottan mormogtak magukba, néhányan idegesen nevettek. Csak akkor hitték el az egészet, mikor a szél játékosan dobálni kezdte a lelkész kalapját. – Édes istenem, segíts rajtunk! – Kiabáltak könyörögve egyre többen. – Meneküljünk innen – Lehetett hallani innen-onnan.

Lassan mindenki megnyugodott, s a jövőn kezdett töprengeni, hiszen senki sem óhajtott az ördögnek szolgálni. Ám a menekülés útja ekkor már zárva volt, a szoroson át vezető utat hatalmas kőomlás zárta el, meghiúsítva ezzel a menekülés reményét. Végül a falu elöljárói és néhány eszesebb öreg összegyűlt a falu főterén, s megvitatták, mit is tehetnek, hogy szerencsétlen lelkészt kimentsék a Gonosz karmai közül, s megszabaduljanak az ördögi rabigától.

elhatározták, hogy egy életerős találékony fiatal legényt útnak indítanak, hogy teljesítse a veszedelmes küldetést – pusztítsa el a Pokol Angyalát. A feladatra csak egy önként jelentkező akadt – Mi – a bíró egyetlen fia. Az útravaló elemózsián kívül számos jó tanáccsal a tarisznyánkban elindultunk, hogy megpróbáljuk a lehetetlent: szembeszállni az Alvilág fejedelmével…