Hunyadi Hadai

Fejlesztő: Huszár Games
Kiadás éve: 2009

A Hunyadi hadai egy körökre osztott stratégiai játék, amelynek célja, hogy a szórakoztatás mellett segítse a felhasználóknak átélni és megérteni a magyar történelemnek ezt a fényes, de sötét árnyakkal terhelt korszakát.

A játék ingyenesen letölthető innen: Sulinet

Ha további ingyenes magyar fejlesztésű játékokat keresel, akkor látogass el ide: Ingyenes Magyar Fejlesztésű Játékok

Playdome: A Pro Libertate (a továbbiakban: PL) adta tapasztalataim mondatják velem, hogy remek érzés egy hosszú hadjárat során totális győzelmet aratni, de nem biztos, hogy ezt követően újra nekifekszik az ember. Hacsak nem valamilyen teljesen más körülményt kapunk, mint például Rákóczi helyett Hunyadit. Ezt a vargabetűt azért kellett leírnom, hogy jó előre megindokoljam, miért nyerte el a tetszésemet annak ellenére is a játék, hogy – szögezzük le kerek perec – gyakorlatilag egy és ugyanaz, mint a PL. Egyelőre viszont ott tartunk, hogy épp egy meglehetősen nagy térképen veszteglünk, és el kellene döntenünk, hogy a jól megszokott hexagonális „zászlótologatós sakk” végén hogyan toljuk bele a tengerbe türk felebarátainkat. A térképről az egyszeri játékos szintén a PL-re kénytelen asszociálni, és halkan jegyzendő meg, mert igazán ízlés kérdése, de ez a hasonlóság ezúttal az előnyére válik. A szemnek kellemes, funkcióját jól betöltő darab; bár hozzá kell tennem, hogy a nagyobb lépték miatt a térkép kevésbé részletgazdag. Ez – szintén szubjektíve – számomra azért kicsit levont az élvezeti értékéből.

Hunyadi Hadai - Magyar Fejlesztésű Játékok
Hunyadi Hadai – Magyar Fejlesztésű Játékok

A topográfia továbbra is lényeges, a harcok súlyvonala ezúttal Erdélyre és a Balkánra tolódik. Számolnunk kell hegyvonulatokkal, erdőkben megbúvó egységekkel és a szorosok hadászati jelentőségével. Lényeges seregeink morálja, ellátmánya és készenléte: kevés bosszantóbb dolog van annál, mint amikor hatszáz kimerült lovaggal caplatunk ezerötszáz vígan nyargalászó fosztogató után. Nem kell figyelnünk viszont annyi nyersanyagra: esetünkben arany- és ellátmányalapon nyugszik a teljes „készletezés”. Hangsúlyosabb lett viszont a diplomácia: Genova ellátmánnyal támogathatja tengerparti erőinket, a pápa pénzsegélyt küldhet, avagy épp az anatóliai csapatok felének kivonását érhetjük el a török erőknél a Kalifátus ügyes hátbatámadásával. Ezen manőverekhez diplomatákra lesz szükségünk, és természetesen – utazásukat szimbolizálandó – hatásuk késleltetett. Szövetségeseink mindamellett ki is léphetnek a háborúból, erről azonban idejében értesítést kapunk.

A nyersanyagrendszer lebutítása mellett viszont igazán tetszetős ezúttal a toborzás. A csapatokat az ország régióira lebontva különböző kasztokból hívhatjuk harcba a véres karddal, mindegyikük eltérő fegyverzettel, tapasztalattal és persze igényekkel rendelkezik. A zsoldos lovagok nyilván harcedzett és jól felszerelt erők, de meg is kérik a szolgáltatásuk fizetségét, míg az erdélyi székelyek olcsóbb alternatívát jelentenek, de gyalogságuk természetesen nem versenyezhet a professzionális bandériumokkal. Ugyancsak előfordulhat, hogy míg a Dunántúlon a király bandériumainak jelentős része tolja magába a Tokajit a pisztránggal, addig az Alföld olyan üres, hogy egy konyhakéssel elfoglalható. További újdonság, hogy nem mindegy, mindezen egységeket mely kasztból hívjuk! A Hunyadi-párt, vagy a király hívei lojalitásuk legjavával támogatnak minket, azonban nem biztos, hogy jól áll a szénánk, ha például már a Cillei család bandériumaira kell támaszkodnunk, mert náluk már igencsak költekezni kell a befolyás-ponttal. Azért túlzottan elragadtatni sem érdemes magunkat az új lehetőségektől, mert egy hatezres hadsereg szépnek szép ugyan, csak éppen etetnünk is kell.

Hunyadi Hadai - Magyar Fejlesztésű Játékok
Hunyadi Hadai – Magyar Fejlesztésű Játékok

Az ellátmányt a városok biztosítják, de ha úri kedvünk (és a helyzeti előny) épp úgy tartja – mint az szokásos – ki is foszthatjuk őket, de ekkor a város készletei redukálódnak le használhatatlan mértékben. Remek dolog, hogy ostromgépeket ezúttal már a falak alatt is összeszerelhetünk, tehát vége a PL „hat körön keresztül gürcölöm a rohadt ágyúkat a Felvidékről a Bánátra” effektusának. További változtatások is kerültek a játékba – például kaszt a parancsnoknál, vallás, fegyverzet zsákmányolása stb. –, ezek többsége azonban túlnyomórészt kézenfekvő, és nem is bír döntő jelentőséggel. Látható tehát, hogy komoly változás a PL óta nincs a képletben (nem tiszteletlenségből, de akár fogalmazhatnék úgy is, hogy ez egy PL kiegészítőlemez), ami nem feltétlenül negatívum, mert ami ott működött, az itt is működni fog. Azt azért hozzáfűzöm, hogy van egy határ, amin túl már kínos (lenne) ugyanazzal jönni elő negyedszerre, így hőn remélem, hogy a Huszár Games 2017-ben nem egy PL-mod Honfoglalással szeretne minket megörvendeztetni, mert természetesen maximális tiszteletem annak a munkának, amellyel történelmünket képernyőre viszik, de azt már nehéz lesz lenyomni az egyszeri júzer torkán. Joggal, megjegyzem.

Itt van azonban, ami anno a PL nagy dobásának számított, és ez a játék is így lesz kerek: a taktikai szint. Nosza, kapcsoljuk is be, és rongyoljunk bele az első török erőbe! Lelkesedésem Szilágyi kapitányt és ezerötszáz legényét így futtatta arcon nyolcezer török kutyával. Hoppá, mondhatnók. A taktikai szinttel kapcsolatban mindenképpen megjegyzendő, hogy ugyanaz, mint a PL. Seregünket hexagonális terepen mozgatjuk, hasonló módon befolyásoló terepelemekkel (továbbá itt egy helyen csak egy csapat állhat), mint a stratégiai szinten, és ugyancsak hasonlóképp arra kell odafigyelnünk, hogy bandériumaink milyen formációban, milyen irányban és hány mozgásponttal/morállal bírnak. Teljesen egyező a tüzelés rendszere (puska helyett íjjal, na puff), a látómező, a bekerítés, a megfutamodás, a buzdítás, és a kicsi, cuki patakocskák, ahogyan folydogálnak mozdulatlan – mégis szerethető – 2D-ben. Roppantul élvezetes a játék számtalan apróságának alkalmazása, mint például a török lovasság erdőben megvalósítható szívatása. Ezekben a nüanszokban rejlik a játék szépsége, ezek nélkül meglehetősen hamar unalmassá – és fél-kontrollálatlanná – válhat a darálás. Egyébiránt hála jó magyar lovagjaimnak és huszárjaimnak (akik ebben az időben még egyértelműen kopjás nehézlovassági taktikával jeleskednek, noha páncélzatuk miatt alapvetően könnyűlovassági besorolást kaptak), az akindzsik hamar rájöttek arra, amit Sun Tzu már kicsit korábban is próbált a tar fejekbe belesulykolni: „Túlerőre sose alapozz csatát”. Az ütközetet persze elbuktam, ám a török fősereg is leírhatott létszámban egy ezrest, ami a szemben várakozó, Hunyadi vezette erők dolgát alaposan megkönnyítette. Mezid bég szája tehát súlyosan és magyarosan el lett kenve… amíg egy hibaüzenet önfeledt játékomnak idejekorán véget nem vetett. Kár érte – élveztem.

A teljes cikket itt találjátok: Playdome

Válasz írása

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: