Fejlesztő: Elder Games
Kiadás éve: 2014
PcGuru: A kezdő felütés, egy nem túl biztató jövőkép. A Föld a XXX. század végére túlnépesedett, a nyersanyagok elfogytak, és eljött a Nagy Krízis ideje. Kisebb lázadások, majd egy második, még nagyobb válság után beköszöntött a 3011. esztendő, amikor a tudósok felfedezték, hogy létezik egy tökéletes planéta, a Meridian, amely megoldást jelenthet problémákra.
A bolygó légköre alkalmasnak látszott a megtelepedéshez, felszíne vegetációban gazdag, és bőven akadtak ásványok is, így hamarosan útnak indítottak egy kisebb felderítő-kontingenst, hogy leverjen pár cöveket, és biztosítsa a későbbi kolóniák helyét. A küldetést teljesítő hajó parancsnoka, Daniel Hanson, akit a játékos személyesít meg, és itt lépünk be a képbe. Épp a végső simításokat végezzük a felszínen, majd a legénységgel felkészülünk a hazaútra, amikor egy rejtélyes segélykérés fut be. A Meridian egyik nagy titka, hogy a sűrű növényzet nem párosul őshonos lényekkel, a másik nagy talány pedig, hogy hogyan a fenébe kerültek ide emberek, merthogy egy női egyedtől futott be a szignál – ráadásul a jelet követve rögtön az is kiderül, hogy mások is vannak a felszínen, és nem barátkozós kedvükben sikerült meglepnünk őket. Természetesen azonmód bázist építünk, sereget kreálunk, és jön a móres…
Amennyire én tudom, a fejlesztés már eleve úgy indult, hogy a Meridian egy kizárólag az egyjátékos módra koncentráló RTS lesz, és abból is a történet-mesélős fajta. A német kiadó ugyanis a teljes függetlenség mellett az anyagi javakból csupán korlátozott mennyiséget tudott biztosítani Edének, így aztán a multiplayer helyett lett skirmish, de őszintén szólva ezt ne sajnáljuk annyira, ugyanis csak egyetlen faj van, az emberek. A kampány egyébiránt érdekes jószág, teszem azt, minden küldetés a zászlóshajón indul, amelyet aztán szabadon bejárhatunk, elbeszélgethetünk az alárendeltekkel, és a szimulációs szobában apró küldetésekkel tesztelhetjük a különféle egységeket. Apropó szereplők, a csevegések során néhány válaszlehetőség más irányba is terelheti az alapvetően kellemes munkakapcsolatot, és a fedélzeten lefolytatott nyomozás – van egy árulónk is – kifejezetten jó ötlet, ugyanakkor érzésre sokkal több potenciál van még ebben az egyszerűbb felületben is, mint amit sikerült kibontani – kevesebb mászka, néhány rejtvény, pár plusz szereplő nagyobbat szólt volna. Emberünk amúgy nem spórolt az átvezető videókkal, amelyek egész tűrhető minőségben kötik át a helyszíneket, a sztori csattanójától pedig akkorát koppant az állam a padlón, hogy még most is csak pislogok. Na ezért is sajnálom, hogy a nyomozós rész erre nem tudott kellő mennyiségű feszültséggel felkészíteni…
A játék alapjai nem sokban különböznek a zsánertől, itt is van egy egyetemes ásvány – a Shardium, amit a felszíni piros, kristályszerű kitüremkedésekből bányásznak a Chimera nevű melósrobotok. Az építmények áramot is igényelnek, úgyhogy erőműveket is kell felhúzni. Innen pedig egyenes út vezet a barakkokon keresztül a légierőt gyártó platformig. Az egyetlen nagyobb elhajlás, hogy a Chimera-k, tankok, és vadászgépek a gyártás során egyedi, testreszabható fegyverzettel készülnek, teszem azt létezik gyalogság ellen használatos lézer, aztán a páncélokat felpattintó verzió, de ion-sugár, plazma és rakéta is. A Laboratórium ad otthont a fejlesztéseknek, például az imént említett csúzlik sem az égből pottyannak az ölünkbe, sőt ha védőburkot szeretnénk a tank köré vagy extra páncélt a gyalogságra, akkor is ide kopogtassunk be. Az egész szisztéma nagyon egyszerű, amennyiben 5 percnél többet áldoztál bármely Starcraft-epizódra, de tetszőleges sci-fi RTS behelyettesíthető a képletbe, nos itt rögtön otthon érzed magad, és szinte minden magától értetődő lesz. A nyersanyagok tárolásához használt silók, a populációs limitet emelő újabb főépületek, és a területet védő lövegtornyok elhelyezése is.
A teljes cikk a PcGuru oldalán olvasható.
[hungame.blog] magyar.fejlesztésű.játékok 
Válasz írása