Metascore: 66
Fejlesztő: Neocore Games
Megjelenés éve: 2012
GameChannel: Akárcsak az első King Arthur esetében, úgy a folytatásban is a körökre osztott stratégiai képernyőt fogjuk a legtöbbet bámulni. Seregünkkel itt mászkálhatunk fel alá a hatalmas országban, itt toborozhatunk sereget, dönthetünk városok sorsáról, építhetünk különféle épületeket, fejleszthetjük haderőnket, rendezgethetjük – egy új opciónak köszönhetően már egyesíthetjük is – ereklyéinket, de az első részbe is csak az utolsó kiegészítővel bekerült diplomáciai döntéseket is ebben az állapotban hozhatjuk meg. Szintén ekkor tudjuk menedzselni küldetéseinket, amelyek között ismét fogunk találni a fő sztorit előregördítő darabokat, valamint mellékes feladatokat, amelyeket vagy elvégzünk vagy nem, de saját érdekünkben érdemes rászánnunk némi időt mindenre, hiszen a készítők olyannyira magas szintre emelték a missziók közötti kapcsokat, illetőleg azokat a történéseket, amelyek valamiféle cselekedetünkből következnek, hogy az már ijesztő. Nagyjából azt tapasztaltam, hogy a előd legtöbb hasznos opciója benne maradt a folytatásban is annyi különbséggel, hogy a fejlesztők kiszedték a felesleges vagy idegesítő elemeket és/vagy kibővítették netán újragondolták a megmaradtakat. Összességében tehát egyértelműen jó munkát végeztek és külön kiemelném a lapozgatós szerepjátékok korábbihoz képest is kiemelt szerepét.
Válasz írása