Fejlesztő: Human Soft
Kiadás éve: 2006
Gamekapocs: Első és legfontosabb változás, ami Larában feltűnik az mellbőségének csökkenése. Nem kell fintorogni a kijelentésemen, bizony ez az az első pont, ahol megakad a férfijátékos szeme és utána következhet maga a történet, melybe ugyan mélyen belefeledkezni nem fogunk, mégis szolgálhat némi érdekességgel. A menübe belépve elsőre feltűnhet a Croft Manor menüpont, amibe belépve máris Lara kisasszony kúriájában találhatjuk magunkat, amit egy az egyben lemodelleztek a mozifilmekben látottról. A pályák között bármikor visszatérhetünk ide, cseveghetünk hű segítőinkkel, mint pl. Zippel, vagy Winstonnal, egyfajta oktatópályának is elkönyvelhetjük. Kalandunk fonalát Boliviában vesszük fel, de eljuthatunk többek között Peruba, a távol keletre, egy hóeséses orosz katonai bázisra, Afrikába stb. Minden helyszínnek egyedi hangulata van, nem lettek olyan sterilek mint az AoD lapos helyszínei. A sziklás tengerparti kezdő fejezet, azon túl, hogy segít elmélyíteni az egészen emészthető irányítást, in medias rest kezdéssel a tettek mezejére dobja a játékost.
Sztoriról csak annyit, hogy ezúttal a leányzó régen elfeledett családi titkaira derít fényt, olykor visszaemlékezéssel, régi barátok után kutatással vagy éppen kémfilmekbe illő információszerzéssel megbolondítva. Minden helyszínen részünk lesz pörgős motoros üldözésekben is, bár reflexeinket nem igazán teszi próbára azaz néha lövünk a nyeregben – ami az autocélzásnak hála, pláne egyszerű -, néha az akadályokat kerülgetünk. A platformrészeken érezhető leginkább az aktuális nagyágyú – gyk: Prince of Persia – hatása, éppen ezért szambázhatunk már ismerősen kiálló sziklavégeken végig, vagy ügyesen pöröghetünk a kiálló zászlórudakon, olykor köteleken hintázhatunk. Egy-egy érdekfeszítő jelenetnél – hasonlóan a PoP:TT speedkill-es részeihez – a megfelelő pillanatban kell leütnünk a megfelelő iránybillentyűt, ha esetleg elfogy a lábunk alól a talaj és hirtelen meg kell kapaszkodnunk valamiben, vagy szaporán tovább kell lendülnünk az adott pozícióból. Felszereléseik között megtalálható a már megszokott duplapisztoly – végtelen tölténnyel – már csak az esélyegyenlőség végett. Itt érdemes megjegyezni, hogy e két stukkeren kívül még egy karabély lehet nálunk, utóbbiakhoz már a lőszer mennyiségét is figyelembe kell vennünk. További hasznos ketyere a mágneses horog, amit ha egy fényesen pulzáló kiszögelésre dobunk, akár egy szakadék felett is minden további nélkül át himbálhatjuk magunkat, vagy esetleg egy mozgatható szikladarabot is elmozdíthatunk vele a helyéről és nem utolsó sorban az ellenfélre dobhatjuk, így az rácsavarodik a derekára, ezáltal tudjuk őt lerántani a magaslatról, ha a helyzet úgy hozza. Alapszéria még az elemlámpánk és a társainkkal folyamatos kommunikációt biztosító headset, végül a hi-tech távcsövünk – e pár tárgy tökéletesen elég ahhoz, hogy a ránk szabott feladatokat gördülékenyen tudjuk végrehajtani.
Az irányítás egészen korrektre sikerült, legyen szó a kamerakezelésről, vagy a mozgás és egyéb fícsöröket előhozó billentyűkről, mindegyikük kéznél van. Ez ugyanakkor hatalmas előrelépés a Crystal részéről, hiszen gyakorlatilag minden eddigi játékukat kizárólag egy gamepad hathatós támogatásával lehetett élvezni, értsd egeret még véletlenül sem tudtuk kihasználni. Ennek vége! Ugyan némi begyakorlást megkövetel a stuff, ám e tekintetben helyén van. Egyedül az automatikus célzásba lehet némileg belekötni, arra figyeljünk oda, hogy csak akkor tudjuk kellő hatékonysággal bevinni a találatot, ha a célkereszt vörösre vált, továbbá a célpontok közötti váltás sem megy mindig gördülékenyen (egyetlen egyszer sem használtam az erre szolgáló gombot, hiszen távol esett az ujjaimtól). Mesterséges intelligencia sem kívánkozik a játék erősségei közé, az ellenfelek csak bután állnak egy helyben, néhanapján minden elővigyázatosságot nélkülözve kezdenek menekülni, legyakásuk különösebb problémát nem jelent. A fizika jelenléte magára a játékmenetre is kihat, néhány elgondolkodtató puzzle-t is csak e segítségével tudunk megoldani, legyen szó mázsás kőgolyók terelgetéséről, vagy ún. libikóka-elven működő ládaemelgetésről, esetleg a víz sodrásának kihasználásáról. Előfordul, hogy némely acélkötélen függeszkedő csillék kellő lendületbe hozásakor tudunk csak elrugaszkodni a következő kapaszkodóig. A rövid – csupán hat órás – játékidő kitolására hivatottak azok a megszerezhető tárgyak (arany, ezüst, bronz kategóriás ereklyék), amelyek iszonyat eldugott helyen lettek szétszórva a pályákon, és ezek megszerzésekkor különféle extra tartalmak nyílnak meg a főmenüben. Ha éppenséggel bónuszvideókért és egyéb nyalánkságokért hajtjuk végre a pályákat, nem árt az odafigyelés. Az igazi erőpróba pedig maga a Time Trial, ahol szűkös időkorláton belül kell teljesítenünk egy-egy mapot, az első végigjátszás után mindenféleképpen ajánlott e nemes játékmód kipróbálása.
A teljes cikket itt találjátok: Gamekapocs Tomb Raider Legends teszt
[hungame.blog] magyar.fejlesztésű.játékok 
Válasz írása