Warhammer: Mark of Chaos

Metascore: 73
Fejlesztő: Black Hole Entertainment
Megjelenés éve: 2006

Playdome: A Warhammer 40.000 univerzum rajongói csodálatos PC-s játékokat vehettek már a kezükbe a THQ jóvoltából, de fantasy Warhammer témában mindezidáig nem igazán született említésre méltó alkotás. Ezt a hiányt igyekszik most pótolni a Black Hole a legújabb, Mark of Chaos című játékával. A hiánypótlást kéretik nem félreérteni, minőségileg jóval többről van szó ugyanis.

Kezdjük mindjárt az intróval. Ezen a téren még a legsikeresebb játékok között is igen nagy a szórás. Van, ahol egyszerűen el is hagyják, van, ahol összecsapnak valamit tessék-lássék alapon, van, ahol a játék motorjából próbálják kihozni a maximumot. Némelyik konzolos játéknál már igen szépen kivitelezett, ám teljesen agyatlan sztorival rendelkező bevezetőt nézhetünk meg, de olyat, amelyet az ember zsinórban képes tízszer-hússzor végignézni, hogy újabb és újabb érdekességeket fedezzen fel a végletekig kidolgozott részletekben, vagy csak egyszerűen nem tud betelni a látvánnyal… hát olyat csak a Blizzard és a Digic Pictures tud csinálni.

Az új játék stílusát tekintve nem hasonlít sem a Black Hole előző játékához, az Armies of Exigohoz, sem a THQ WH40k-jához, itt ugyanis nincs bázisépítés, inkább a Total War sorozathoz hasonlatos nagy létszámú csaták, csak éppen itt nem valós történelmi csatákat vívhatunk meg, hanem a Warhammer fantasy világának lényeit vezethetjük a csatába az egyjátékos mód két kampányában, és természetesen multiplayerben. Mielőtt belevetnénk magunkat valamelyik kampány végigjátszásába, egy minden részletre kiterjedő oktatórészben sajátíthatjuk el az irányítást. Ez amellett, hogy teljesen egyértelmű dolgokat is próbál tanítani, még egy kissé szájbarágós is, de még így is szórakoztató az öreg kapitány okítása.

A pályák általában gyorsan végigjátszhatóak, talán ez lehet az oka annak, hogy játék közben nem tudunk állást menteni, de a töltőképernyőt elég sokszor fogjuk hosszasan bámulni. A csaták között egy stilizált nagy térképen tudjuk a csapatainkat jelképező hőst a következő küldetés helyszínére küldeni. Ez valamelyest próbálja a linearitást leplezni, de nem túl sok sikerrel. A küldetések között tudunk viszont új egységeket toborozni, a meglévőket fejleszteni, az elesetteket feltámasztani, és így tovább. A fejlesztések kiterjednek természetesen a fegyverzetre, páncélzatra, de felvehetünk a csapatokba morált növelő zenészeket, átlagon felüli erejű bajnokokat, és ostromfelszereléssel is elláthatjuk őket, mint például létrával, vagy lőporos hordóval.

A külső menük szépek és jól áttekinthetőek, de a játékképernyőn már nem egyértelmű elsőre, hogy melyik a gomb és melyik a díszlet. Az igazat megvallva a gombok nagy része csak dísznek néz ki, az igazi funkciójuk – meg hogy egyáltalán van-e neki – csak akkor derül ki, mikor az egérkurzort rávisszük. Ez persze nem zavaró, mindössze egyszer körbe kell néznünk, hogy mink van, aztán már menni fog rutinból, de nekem például sikerült úgy majdnem végigjátszanom a singleplayer demót, hogy nem tudtam, hogy a hősnek szintlépésenként új képességet választhatunk. A hősök skilljeinek ikonjai viszont nagyon szépek, egyediek és jól felismerhetőek.

Ezek a képességek három részre oszlanak: harci, párbaj, és parancsnoki bónuszokat eszközölhetünk ki velük. A harci és parancsnoki képességek – támadó, és védőértékek növelése egyénre illetve csapatra vonatkoztatva – már ismerősek lehetnek, de a párbaj mint olyan nagyjából ismeretlen fogalom volt ezidáig ebben a kategóriában. Erre úgy kerülhet sor, ha a csatában az egyik hős megtámadja a másikat. Ekkor egy tűzkör jelenik meg kettejük körül, jelezvén, hogy ott most éppen párbaj folyik, és hogy más egységekkel, persze más hősökkel se próbáljunk közbeavatkozni, és megjelennek a hősünk párbajra vonatkozó képességeinek ikonjai, amelyek eddig rejtve voltak, lévén nem volt rájuk szükség. Ha a hősünk megnyeri a párbajt, az nagyban növelheti katonáink morálját, ellenben ha elveszíti, netán megfutamodik, az természetesen épp ellenkező hatást vált ki. A lecsökkent morál pedig mi mást is jelenthetne, minthogy az adott csapat – vagy annak megmaradt része – fejvesztett menekülésbe kezd. Ezek még áldozatul eshetnek gyorsabb, vagy nagyobb lőtávval rendelkező egységeknek, de akkor is elvesztek már, ha túlélik.

A cikk itt folytatódik: Playdome – Warhammer: Mark of Chaos