Sine Mora

Metascore: 83
Fejlesztő: Digital Reality
Kiadás éve: 2011

PcGuru: Rétegjátékot készíteni sosem hálás feladat – ezt mi, magyarok jól tudjuk, ám azt is, miként hozhatjuk ki belőle a maximumot. Erre újabb bizonyítékot szolgáltatott a Digital Reality, amely japán segítséggel elkészítette az utóbbi évek legjobb shoot ’em upját.

Nem túlzás a bevezető utolsó pár szava, a Sine Mora valóban műfaja kiemelkedő darabja, olyan minőségű alkotás, amely mind játéktervezési, mind művészi szempontból messze túlmutat a „letölthető” és „arcade” címkék kategóriáján is. Teszi mindezt úgy, hogy képes új elemekkel, elgondolásokkal gazdagítani az ipar legrégebbi zsánerét — már csak ezért is megérdemli a főhajtást. Ha pedig mindehhez hozzáteszem, hogy audiovizuális téren is bátran odaállítható bármely mainstream alkotás mellé, akkor azt hiszem, jogosan dagadhat honfiúi mellünk a büszkeségtől.

A játék tehát egy horizontális shoot ’em up, annak is leginkább a bullet hell alfajába sorolható be, ahol a kihívást nemcsak a folyamatosan érkező ellenfelek leszedése jelenti, hanem a képernyőt kitöltő ezernyi lövedék elkerülése is. A nagy ötlet az, hogy miután antropomorf hőseink időutazók, nem az életerőnkre kell figyelnünk, hanem az időre: a pálya elején megjelenik, hány másodpercünk van annak teljesítésére – ha bekapunk egy találatot, az érték csökken, ha pedig kilövünk valakit, nő. Ez olyan csavar, amely teljesen új alapokra helyezi a műfajt, hiszen eddig megtehettük azt, hogy inkább előremenekülünk, elkerülve az ellenségeket, pihenve és rákészülve a következő hullámra. Itt ez a taktika felér egy öngyilkossággal (lévén elfogy az időnk), így kénytelenek vagyunk mindent és mindenkit lelőni, sőt elébe menni a rohamoknak, hogy találjunk egy áldozatot, aki élete árán megajándékoz bennünket egy-két másodperccel. Esélyünket növeli egy spéci képesség, amellyel lelassíthatjuk az időt; ez nemcsak a manőverezést segíti, hanem az ellenfelek könnyebb levadászását is. Ennek mennyisége azonban limitált, így jól át kell gondolnunk, mikor és mennyit használunk fel belőle – ugyanez a helyzet a másodlagos fegyverünkkel is, amely ugyan brutális pusztítást végez, ám csak pár töltetünk van. A műfaj szabályai szerint persze power-upokat is begyűjthetünk, amelyek nemcsak ezeket töltik fel, hanem a fő lézerágyút is fejleszthetjük segítségükkel, kilenc szinten. Itt azonban van egy újabb sróf: nagy pofonoknál, ütközéseknél e „bogyók” kirepülnek hajónkból, és csak pár pillanat áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy visszaszerezzük őket – ez ismét létfontosságú, hiszen minél gyengébb a lövegünk, annál több időt emészt fel egy-egy szívósabb dög felaprítása, ami ugye ismét csak az elmúlás felé terel minket.

Mindebből látszik, hogy zseniálisan van összerakva a mechanizmus, amiben nem kis szerepe van Suda51-nek, a japán játéktervezés fenegyerekének. Azt azért kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a pályákat kicsit kiegyensúlyozatlannak éreztem: az első egy-két etap néha túl könnyű, akár 40-60 másodperces pluszban is teljesítheted őket, aztán jön egy olyan hosszú szakasz, amely a végletekig ki van centizve, és állandóan vörösen villog a stopper, ami nem kicsit frusztráló – ha pedig elfogynak a kreditjeid, a teljes fejezetet kezdheted elölről… A PC-s játékosoknak ugyanakkor jó hír, hogy bár e műfaj alapkelléke egy jó kontroller, a játék tökéletesen kezelhető csak egérrel, csak billentyűzettel, vagy e kettőt kombinálva, és bár az alapkiosztást megváltoztatni nem lehet, kétféle séma közül választhatsz, így ki-ki megtalálhatja a neki legjobban megfelelő irányítási metódust.

A cikk itt folytatódik: PcGuru Sine Mora [PC] teszt