Metascore: 75
Fejlesztő: Zen Studios
Megjelenés éve: 2017
nintenblog: Az Infinite Minigolf – ahogyan azt a nevéből is egyszerűen ki lehet találni – egy megszámlálhatatlan mennyiségű pályával rendelkező golfjáték, ahol a több ezer elérhető lyukért maguk a játékosok felelősek. Az Infinite Minigolf legnagyobb fegyverténye ugyanis a szerkesztő mód, melynek segítségével bárki összeállíthatja a maga pályáját, és megoszthatja azt platformtól függetlenül mindenkivel, aki beszerezte a szoftvert.
A főmenübe lépve azonban nem maguk a pályák fogadnak minket, hanem a játékmenet során központi szerepet kapó karakterünk (ami egyébként megszólalásig hasonlít a Sims játékok szereplőire), akit kezdetekben még csak néhány ruhadarabbal tudunk testre szabni, később azonban – ha ügyesen vesszük az elénk gördített akadályokat – több tucatnyi öltözékkel és kiegészítővel is egyedivé varázsolhatunk. Ahhoz, hogy minél több textilt magunkra ölthessünk, kártyalapokat kell gyűjtenünk, amik egyfajta fizetőeszközként szolgálnak – ezt pedig legegyszerűbben a “Tournament” mód végigjátszásával tehetjük meg, ami három világban kínál négy-négy többlyukas teljesítendő pályagyűjteményt.
Az első szinteken egy óriási otthonban kell helytállnunk, de ha kedvünk tartja, akkor akár egy rémisztő kastély parkjában vagy az állandóan karácsonyi díszítésben tündöklő északi sarkkör is terelgethetjük a golflabdát – ami egyébként a kezdők számára cseppet sem lesz egyszerű feladat. Az ütő irányítása ugyanis a két analóg karral történik: még az egyikkel a pontos irányt lőhetjük be, addig a másikkal az ütés erősségét szabályozhatjuk. Bár lehet, hogy csak számomra volt furcsa ez a gombkiosztás, az első fél órában képtelen voltam megfelelően eltalálni a golyót, a feladatot pedig csak tovább nehezítették a Joy-Con kontrollereken található, a megszokottnál apróbb gombok, amikkel még úgy is nehéz volt pontosan belőni az ütés paramétereit, hogy átállítottam a kontroll érzékenységét az opciók között.
Később természetesen belejöttem a dologba, egy idő után pedig mindennél pontosabban tudtam a lyuk felé irányítani a labdát, így végül is sikerrel vettem az akadályt. A Tournament mód szintjei egyébként leginkább csak a későbbiekben feloldható nehezebb fokozatokon nyújtanak elegendő kihívást, bár sokszor be- be csúsznak bonyolultabb, összetettebb pályák is az egyszerűen kivitelezhető összeállítások közé. Ennek ellenére már csak azét is érdemes végigtornászni magunkat a fejlesztők által összerakott lyukakon, mert számos okos megoldással találkozhatunk – néhol például egy drón szállítja a két pályarészt között a labdánkat, sőt, néhol akadnak olyan, a pályán lézengő karakterek is, akikhez egy-egy szándékos vagy véletlen mozdulattal még hatásosabbá tudják tenni az ütésünket, és így még több pontot szerezhetünk.
A cikk itt folytatódik: nintenblog
[hungame.blog] magyar.fejlesztésű.játékok 
Válasz írása