Matusik Szilárd mesél a legújabb Vakondok részről, az eddigi dokumentumfilmek összefüggéseiről és hogy mi lesz az utóélete a Stamps Back résznek.
2022 végén, 2023 elején felkerestünk számos hazai játékfejlesztőt és a videójátékokhoz kapcsolódó területek képviselőit, hogy meséljenek arról hogy telt az elmúlt időszak és mik a tervek a jövőre nézve.
Tavaly év végén érkezett meg a Vakondok 5. része, melyet végtelen taps kísért a díszbemutatón és a publikus premieren is. Milyenek a visszajelzések? Illetve Te hogy érzed magad így a premiert követően?
Szabadidő hiányában 3 évig készült a film, így nekem már az is hatalmas siker, hogy be tudtam fejezni! A visszajelzések pedig minden várakozásomat felülmúlták. A decemberi bemutató óta 30.000 megtekintésnél jár már Youtube-on a film, és azóta is folyamatosan jönnek az üzenetek a filmmel a kapcsolatban. Szóval úgy érzem, sikerült átadni a filmmel amit szerettem volna.
A korábbi részekhez képest jelentősen hosszabb lett, majdnem 2,5 óra a játékidő. Persze hamar eltűnik és sokan szerintem még tovább is néztük volna, de miért született ez a döntés? Amennyi témát érintettetek, bőven lett volna anyag Vakondok 6-7-re is.
Igen, a téma ki tudott volna tölteni két filmet is, viszont mivel ezeket a filmeket szabadidőnkben csináljuk, amiből most már család, munka és minden egyéb mellett nagyon kevés van, így nem sok esélye lett volna annak, hogy két film készüljön el. Ezt is nagyon nehezen sikerült befejezni. Így maradt az, hogy ami téma felmerült, az mind belekerült egy filmbe, ami így persze hosszabb lett.
Mennyi munkával járt az anyaggyűjtés, kutatás és a forgatás?
2019 első felében kezdtem valamikor az anyaggyűjtést, és októberben kezdtünk forgatni. Addigra már volt jó pár név és téma, de forgatás közben is még kutattam fel újabb interjúalanyokat. Az interjúk nagy részét 2020 februárjáig le is forgattam. Utána jött a Covid, és a tervezett további illusztrációs és egyéb forgatásokat így el kellett halasztani. A járvány csillapodásával aztán szépen lassan sikerült leforgatni a még hátralévő részeket, és közben már az utómunkát is elkezdtem. A szerkesztés/vágás is elég hosszan elnyúlt, mert 72 órányi anyagból kellett megvágom azt a közel 2,5 órát, ami végül a film lett. Ez és az utómunka többi része eltartott egészen 2022 decemberéig. Szóval az elmúlt 3 év szinte minden szabad percét a film elkészítésével töltöttem.
72 órányi interjúból lett összevágva a kész anyag. Tervezitek esetleg ezeket is kiadni mint a Végigjátszás esetén valami gyűjtői formában?
Igen, abszolút tervben van egy Blu-Ray kiadás, ahogy a 4. résznél is volt. Ehhez mindenképpen egy közösségi finanszírozást kell majd indítanom, mert előre nem tudom megfinanszírozni a gyártási költséget. Hamarosan meg fogok osztani a film Facebook oldalán és hírlevélben egy igényfelmérő űrlapot, mert több opció is számításba jöhet, és szeretném látni, mire van a legnagyobb igény, és az alapján fogom elindítani a kampányt.
A filmben is elhangzik, hogy a korai időkben senki nem tudta hogy ezek illegális tevékenységek lennének, hogy sikerült ilyen introvertáltabbnak tűnő embereket nem hogy felkutatni, de kamera elé ültetni?
A legtöbb ember akit elértem nagyon szívesen jött. Egy-kettő volt aki esetleg több rábeszélést igényelt, és volt 5-6 aki teljesen elzárkózott a dolog elől. Szerintem mindenki aki nyilatkozott azért tette ezt örömmel, mert egy meghatározó időszaka volt ez az életének, és ő is fontosnak érezte, hogy dokumentálva legyen ez a korszak. És persze amikor 2 órán keresztül valami olyanról mesél az ember, ami ennyire meghatározó volt számára, akkor átszellemül, és kicsit újraéli az egészet, és ez szerintem látszik is a filmben. Az embereket pedig úgy tudtam felkutatni, hogy kezdtem azokkal, akikhez a jelenleg a demoscene-ben aktív embereknek még volt elérhetősége, és tőlük aztán kértem újabb elérhetőségeket, és így szépen egyik embertől jutottam el a következőig.
A korábbi részeknek külföldön is volt visszhangja, a Stamps Back pedig különösen érdekes lehet a határon túl is, már csak témáját tekintve. Tervezitek ismét a külföldi bemutatást, fesztiváloztatást?
A fesztiváloztatáshoz a közel 2,5 óra nagyon hosszú. Ehhez kellene csinálni egy max 1,5 órás, de inkább még rövidebb verziót. Ha lesz ilyenre időm, akkor lehet be fogom nevezni pár fesztiválra, de ez majd még kiderül. A nagyobb fesztiválok amúgy sem válogatnak be olyan filmet ami már online elérhető, így nem biztos, hogy sok energiát fogok ebbe fektetni. A külföldi közönségnek amúgy már elkezdtük hirdetni külföldi demoscene oldalakon és retro csoportokban, szép lassan meg fog találni sok a téma iránt érdeklődő embert szerintem.
Milyen a kapcsolat a külföldi hasonló érdeklődésű dokumentumfilmesekkel? Mennyire vettek részt esetleg külföldről érkező anyagok?
Amikor elkezdtem a témát kutatni, akkor pár külföldi csoportba is kiraktam, hogy ha volt kapcsolatuk magyar swapperekkel, akkor írjanak, de csak egy vagy két válasz jött, és azokban sem volt túl sok infó, csak hogy emlékeik szerint voltak magyar kontaktjaik. Így aztán nem is volt olyan külföldi akit a filmben érdemben meg tudtam volna szólaltatni. Amivel a külföldiek hozzá tudtak járulni a filmhez az a gotpapers.scene.org oldalon található levélarchívum. Mivel a magyarok által írt leveleket a magyarok nem tudták már nekem megmutatni, hiszen azokat elküldték a külföldi kontaktjaikank, így annak köszönhetően tudtam illusztrációként párat megmutatni a filmben, hogy ezeket a külföldiek összegyűjtötték.
A filmben bemutatott közösségi hierarchiában te hol helyezkedtél el, már ha aktívan benne voltál? Cracker, swapper, mezei játékos? Te mennyire látogattad a Csokit anno?
Mivel én 1984-ben születtem, így a 8bites aranykorból kimaradtam, kisvárosi vidékiként viszont még a 90-es évek közepéig a C64 volt a meghatározó géptípus. Idősebb unokatestvéremnek volt C64-e, és egyfolytában ott lógtam. Így nekem is ez lett a gyerekkoromat erősen meghatározó géptípus. Nekem először egy Videoton TVC-volt, aztán 96-ban kaptam egy PC-t, és én már azon kezdtem el igazából alkotni. C64-et valamikor középsulis koromban, a 2000-es évek elején vettem végül magamnak, amikor már mindenki aprópénzért adta el.
Az első részekhez képest a Végigjátszás óta sokkal koncentráltabb, stúdió-interjús a Vakondok. Ez a váltás szándékos volt, vagy a témák kívánták meg?
Az első három rész a jelen témáit mutatja be, kicsit több aktivitást lehetett belevinni a megvalósításba. A parkour-os tudott ugrálni, a zenész zenélni, ki tudtunk menni olyan helyekre forgatni, ahol az adott dolog történik, stb. A 4. és 5. részben 30-40 évvel ezelőtti dolgokról mesélnek, ott már nem tudunk elmenni forgatni egy akkori Csokiba, vagy fejlesztőstúdióba. És sokkal többen is szólalnak meg bennük, mint az első 3 részben, így maradt a beszélő fejek lehetősége. Ezt ellensúlyozandó próbálok kísérletezni mindig valamivel vizuálisan, ami feldobja kicsit a beszélő fejek monotonitását, illetve ami képileg le tudja fedni az esetlegesen szükséges narrációkat.
Almási János tragikus módon hagyott itt minket tavaly évvégén. A vele készült interjú felkerült podcast formában több platformra is. Terveztek esetleg további podcast tartalmakat is?
Igen, a tervezett Blu-Ray kiadástól függetlenül előbb-utóbb minden interjú ki fog kerülni ingyen a netre. Időpontot erre most nem tudok még mondani.
A Vakondok Podcast első része elérhető: Spotify, Apple Podcast, Google Podcast
A Vakondok első része jó pár témát érint, amiből pár aztán később sokkal jobban ki lett bontva. Ha tervezel további részeket, milyen témákat dolgoznál fel? A graffity/streetart és az utcai extrém sportok világa szerintem még bőven nyújtana mesélnivalót.
Minden eddig feldolgozott témát lehetne tovább boncolgatni, mindnek megvan a mélysége, és rengeteg téma ami még kapcsolódik hozzá. A filmekben nem egy konkrét dolgot szerettünk volna bemutatni nagyon mélyen, ami lehet már csak a téma iránt elkötelezetteket érdekli, hanem azt szerettük volna a kívülállók által is befogadható és élvezhető módon bemutatni, hogy mennyire sokszínű dolgok történnek körülöttünk, és ezekben a különböző dolgokban résztvevő emberek hogyan látják a világot. Szóval inkább ablakokat szeretnénk nyitni általunk fontosnak vagy értékesnek vélt dolgokra. Van sok minden amiből lehetne még filmet csinálni, csak ahogy mondtam, jelenleg sajnos nem igazán van időnk új részbe kezdeni,
A Vakondok történeteit minimálisan érinti, de például az elektronikus zenét tekintve már-már van némi átfedés a BP Underground dokumentumfilmeivel. Milyen a kapcsolat velük? Illetve, hogy látod a hazai dokumentumfilmezés helyzetét, akár kifejezetten underground tekintetből?
Személyesen nem ismerem a BP Underground készítőit, de örülök, hogy megcsinálták ezeket a filmeket, mert fontos kordokumentumok. A hip-hop-ról még én is terveztem filmet készíteni anno, de mivel végül nem lett belőle semmi, így különösen örülök, hogy más végül megcsinálta. A hazai dokumentumfilm szerintem új aranykorát éli. Sok nemzetközi szinten elismert film készült az elmúlt években. Azt nem tudom, hogy itthoni nézőszámokban ez visszaköszön-e, mert szerintem a tradicionális terjesztési csatornákon már kevesebben nézik, de szerintem aki online is elérhetővé teszi, az sok emberhez el tudja juttatni. A Stamps Back 1 hónap alatt pl. 30.000-es nézettséget ért el Youtube-on. Ha összegezzük a Vakondok 2 magyar és nemzetközi verzióinak online megtekintéseit az meg már 400.000 felett van. (És ebbe nem is számoltam bele a valaki által orosz hangalámondással feltöltött verziót)
Underground témákra azért nehezebb támogatást bevonni, így szerintem ezért is készül ebből kevesebb. Ide még inkább kell a lelkesedés és elhivatottság.
Az elmúlt kb 50 év irgalmatlan gyorsulást hozott az emberek életében, szubkultúrák-jönnek mennek, hogy lehet ezt követni? Ma már egy pillanat alatt mainstream-mé válhat bármi, köszönhetően a közösségi média felületeknek, videómegosztóknak. Te hogy látod, mi van éppen úton a felszínre?
Ezt már nehéz így megmondani. Teljesen megváltozott a világ. Ha most csak a számítástechnikát vesszük alapul, régen aki a 8-bites korszakban valamit akart alkotni a gépen, az előbb utóbb a demoscene-ben kötött ki. Nem nagyon volt akkor más közösség vagy felület ami ilyen méretben működött volna. Ma már ezer dolgot lehet a géppel csinálni, ott az internet, kinyílt a világ, millió impulzus és lehetőség ér minket minden nap. A technológiai újítások 30-40 évvel ezelőtt, kellő elszántsággal még egy tini által is megismerhetőek voltak, át tudták látni pl a C64-et az utolsó regiszterig. Ma már a technológiai újdonságok legtöbbször olyan szintű tudást hordoznak, ami nem reprodukálható 1-1 ember által. Legalábbis nem tömegesen. Szóval nehéz azt látni, hogy technológiai vonalon lesz-e még a demoscene-hez hasonló új dolog. Más szinten mozognak már ezek a dolgok. Pl a felkapott AI képgenerálás, vajon túl fog-e a mutatni azon, hogy mindenki játszik vele, hiszen szakmai tudás nem kell hozzá. Fog-e ez az irány beindítani valami olyat, ahol nem csak felhasználók, de ténylegesen alkotók lesznek benne az emberek. Szóval én nehezen tudnék most jóslatokba bocsátkozni. Fúziók biztos lesznek a meglévő szubkultúrákban.
Köszönöm az interjút!
A többi 22/23 interjúnkat itt találod meg.
Ha tetszik amit csinálunk és szeretnél hozzájárulni, hogy a blog még sokáig működjön és reklámmentes maradjon, akkor támogass minket Patreon-on.
Kövess minket azon a felületen, amit a legszívesebben használsz:
Discord, Facebook, Facebook csoport, Instagram, Twitter, RSS
[hungame.blog] magyar.fejlesztésű.játékok 