Hát ez volt 2021, a SoloQ első évada. 10 rész (ezzel együtt 11, és még talán az is előfordulhat hogy lesz egy 12. is az évben), sok sok kutatás, tanulás, öröm és tanulság áll mögöttem.

Már már azt hihetnénk, hogy az RTS-ek, valós idejű stratégiai játékok stílusa teljesen meghalt. Csak az olyan nagy cégek térnek vissza, a már évtizedek alatt bejáratott címeikhez, mint a Microsoft, az Age of Empires IV-el.

2014 első felében, az épp aktuális Dark Souls 2 lázban égtem, de már vártam az év végén megjelenő Lords of the Fallen-t. Az első végigjátszásom egy-két apróbb fejfájást okozó bug, vagy játékmenetbeli gyengeség mellett, kifejezetten pozitív élményt nyújtott, annyira hogy másodszorra is nekikezdten new game plus-ban.

A Volition, mint egykori Parallax Software már létrehozott egy mérföldkövet a Descent formájában, ami a maga korában óriási technológiai, és játékmenetbeli előrelépésnek számított. Viszont a később, a kissé hányattatott sorsú fejlesztő cég ismét beleállt egy újító projektbe, ahol egy új terepen, az RPG-k között próbálták ki magukat.

Az életem egy viszonylag nehezebb időszakában voltam, amikor az élet összesodort az akkor még early acces-ben lévő, Pixel Piracy-vel. Akkoriban ez a játék, egy fajta mentsvárat jelentett nekem, ezért nagyon kedves emlékek fűznek hozzá. Ettől függetlenül egy igen nagy potenciállal rendelkező, indie produktumot ismerhettem meg, és talán a Pixel Piracy volt az első játék aminek a fejlesztését aktívan követtem.

Aki valamennyire otthonosan mozog a videójátékok világában egész biztosan hallott már a Valheim -ről, még akkor is ha a túlélő játékok nem feltétlen a kedvencei. A Velheim csaknem 6 millió példányban kelt el Early Access megjelenésének első hónapjában, ami egy 5 főből álló indie fejlesztő csapat számára az abszolút csúcs.